Az éjszakáink továbbra is szörnyűek. Nagyon sokszor felriad, néha csak a cumit keresi, néha viszont olyan szinten izeg-mozog, kúszik-mászik, forog, dobálja magát, sokszor csukott szemmel, hogy komolyan nem értem mi baja. Egy ideig tudtam tartani azt hogy csak 2x szopizik éjszaka, aztán ebből ahelyett hogy kevesebbszer ébredt volna, oltári nagy sírások lettek, úgyhogy mostanában inkább magamhoz veszem és hagyom szopizni ha ilyen van. Nagyon éberen alszik, mindenre felriad, és nagyon nehezen alszik vissza. Kevés az alvásigénye is, reggel 6-7 között már ébren van minden nap, és olyankor már lehetetlen visszaaltatni. Nappal néha az esti fel órás alvás már elmarad, úgyhogy délelőtt 10 körül alszik fél órát, és délután 1, fél 2 körül kb 2 órát. De legtöbbször ez alatt a 2 óra alatt is 2-3x felriad, csukott szemmel mozgolódik, és ha nem vagyok ott és nyugtatom meg, akkor felkel a sajat mozgolódására.

22-én jöttünk le Balatonra, kb akkor kezdtem el neki 2 helyett 3x adni ételt, a reggeli lett a következő. A napirendje most kb. így van: kel reggel 6:30-7:00 körül, akkor még szopizik egyet. Amikor Nóri is felkel és reggelizik, ő is kap reggelit (almás zabkása), aztán a délelőtti alvás előtt szopizik 10 körül. 11:30-12:00 között kap ebédet (zöldség krumplival vagy rizzsel és husival). Utána együtt alszanak Nórival 1-2 körültől 3-4-ig, ez előtt is szopizik. 5 körül megint megszoptatom, és 6 körül kap gyümölcsöt buzadarával vagy rizspehellyel. Este amikor mi vacsizunk, néha kap a kezébe egy kis kifli- vagy kenyérdarabot, azt most már egyre ügyesebben elmajszolja (régebben sokszor a torkára ment, mert még nem tudta a darabkákat lenyelni). A pépeket egyre nagyobb kedvvel eszi, most már ritka hogy 150-180 ml-nél kevesebbet egyen. Most már egy ideje úgy érzem hogy igényli is, és nem csak azért eszi mert muszáj, kevés lenne neki csak a szopi. Egyébként gyorsabban és többet eszik mint Nóri anno.

Még mindig csak két foga van, de jön neki a többi is, mert nagyon nyáladzik és folyton rág valamit.

Amúgy sokkal lazábban tudom a napirendjét kezelni, mint annak idején Nóriét. Egyrészt szegénynek alkalmazkodnia kellett Nórihoz, tehát ebéd után alszik egy nagyot. Emiatt délelőtt, és néha még délután is alszik egy fél órát. Másrészt az ebéd utánit leszámítva nem feltétlenül alszik ágyban, hanem ahol ér minket a nap, babakocsiban, hordozóban, autóban, stb. Egyszerűen nem lehet másképp programokat szervezni, ha mindegyik gyerek mindig az ágyában aludna, pontosan akkor amikor kell neki, akkor egész nap otthon ülnénk. Sajnálom amúgy emiatt egy kicsit Ákost, de úgy látszik ez a második gyerekek sorsa. Bár Ákos nem egy nagy alvó, úgyhogy jobban bírja ha esetleg elcsúsznak a dolgok egy kicsit. Belegondolni sem merek, hogy a harmadikkal majd hogy lesz. De egytelőre nem tervezzük a harmadikat, még szeretnék eljutni előbb addig, hogy Ákos átalussza az éjszakákat. Ami, ahogy jelenleg állunk, elég messze van még.

A beszéde eddig a kiabálásban és a visításban merült ki, esetleg pár magánhangzó úgy magában.

Egyébként is egyre értelmesebb, és mozgásban is elképesztően ügyes. Néhány másodpercre már meg is tud állni kapaszkodva nélkül, és bátor is, úgyhogy biztos hamarabb fog elindulni, mint Nóri, mert ő félősebb volt ezekben. Várom már, hogy egyre jobban fejlődjön, és főleg azt várom, hogy az éjszakáink jobbak legyenek. Nappal is sokkal pörgősebb, nehezen kapcsol ki, folyton kell valamit csinálnia. Ő nem az a típus mint Nóri, hogy ha elfáradt lepihen, esze ágában sincs.