Kicsit lemaradtam az írással, Ákos most hét hetes, igyekszem bepótolni az eddigieket.
A kisebesedett mellbimbóim végül pár hét alatt a Garmastan nevű krémtől lett jobb, illetve ez alatt az idő alatt be is állt nagyjából a kereslet-kínálat, és már nem feszült annyira a mellem. Most már alig folyik, viszont nagyon sok tejem van, mert továbbra is rengeteget eszik. Egy hónapos korára éppen 5 kg-os lett, most 7 hetesen pedig pár gramm híján 6 kg. Nóri majdnem fél évesen volt ennyi, van súlya Ákosnak rendesen. Kövérnek azért nem mondanám, vannak hurkái és jó tokás is, de inkább olyan masszív gyerek.
Éjszaka már az elejétől fogva szinte mindig jól aludt, de mostanra pedig teljesen megszokta hogy csak szopizni kel fel (2x-3x), de azt gyorsan, 10-15 perc alatt elintézi, és már alszik is. Amikor leteszem, pár percig még mozgolódni szokott, de pár böfi után legtöbbször teljesen magától elalszik. Úgyhogy az éjszakáink nagyon nyugodtak hálistennek, és reggel is 8-9-ig alszik.
Nappal viszont az első 6 hétben alig lehetett letenni, folyton kézben volt vagy kendőben, aludni is inkább úgy szeretett. 6 hetesen kezdték érdekelni a tárgyak, csörgők, emberi arcok hosszabb ideig, akkor kezdett sokkal többet mosolyogni is (bár érdekes módon az arcokra már egy napos korától elmosolyodott). Úgyhogy most már szerencsére a hátán fekve sokat szeret nézelődni (éppen ideje is volt, mert majd leszakadtam már sokszor a súlyától).
A napirendet Nóri miatt nagyon hamar be kellett állítani, és az elején hetekig sikerült is tartani, hogy Nóri délutáni alvása alatt Ákos is aludjon egy hosszabbat. Viszont pár héttel később már ez túl szorosnak bizonyult, csak nagyon nezen tudtam úgy alakítani, hogy minden nap pontosan ugyanúgy jöjjön ki minden, úgyhogy azóta nem fektetem le mindenáron ebéd után, csak arra figyelek hogy csendben legyen olyankor, hogy Nóri tudjon aludni. Nóri a kezdetektől fogva nagyon imádja, de azért az első hetekben zavarta őt az alvásban, és persze lelkileg is megviselte.
A bal szeme születésétől kezdve váladékozott, aggódtam hogy majd neki is ki kell mostatni a könnycsatornáját, mint Nórinak anno, de aztán egyszer kb. 3 hetes korában kimasszíroztam neki, és azóta teljesen jó.
Kb. 3 hetesen kezdtek kijönni az arcán kiütések, amire az egy hónapos státuszvizsgálaton azt mondta a doki, hogy tejkiütés és majd elmúlik. Aztán egyre rondább lett, már nem csak pöttyök, hanem egybefüggő piros, száraz, hámló lett az arca, a hajlatokban (nyakán, füle mögött) pedig váladékozó, piros. Rájöttem, hogy ez bizony ekcéma, főleg mert Nórival ezt már sajnos megtapasztaltuk. Méghozzá arra is hamar rájöttünk, hogy ha illatosított mosóporral mosott ruhához ér az arca, akkor még csúnyább lesz és be is gyullad (ezt is onnan tudtam, hogy Nórinak is akkor múlt el a hátáról az ekcéma, amikor újra mosószódával kezdtem mosni a ruháit, kb 1 évvel ezelőtt). Úgyhogy már két hete figyelünk arra, hogy Ákos arca csak mosószódával mosott anyagokhoz érjen, illetve Linola Fett krémmel kenem, és így sokkal szebb lett. Elmúlni sajna nem fog, csak majd ha kinövi, de ezzel kordában lehet tartani és alig látszik.
A kezdeti fáradtság mellett a legrosszabb az, hogy Nórit látom kicsit megzuhanni. Attól függetlenül, hogy egyébként láthatóan imádja Ákost, puszilgatja, simogatja, becézgeti; de a lelkének nem tesz jót, hogy most már nem mindig jut rá 100%-osan a figyelem, ha szoptatok akkor többnyire egyedül kell játszania, hogy Ákos bizony néha sír, néha nem tud tőle aludni (pedig azt hiszem így is igazán jól sikerülnek az altatások, más gyerekhez képest sokkal kevesebbet sír és jobban alszik), stb. Nóri is sokkal többször fakad sírva, többnyire szinte ok nélkül. Ezen kívül elalvásnál az első egy hónapban mindig kérte hogy maradjon bent vele valaki amíg el nem alszik, és esténként nagyon sokáig tartott mire elaludt. Most már hálistennek ez jobb lett, hamarabb elalszik és nem is kell bent maradni vele. Igaz, előrébb is hoztuk a fürdést-lefekvést egy fél órával, most 8-kor már megy fürdeni, Ákos meg vagy előtte, vagy utána, attól függ, hogy jön ki az etetés.
Zoli viszi kéthetente úszni, és Anna hetente a zeneoviba. Örülök hogy nem kellett abbahagynia egyiket sem, és szívesen megy és csinálja, viszont azért tudom hogy belül szomorú amiatt, hogy nem én viszem. Most Ákos születése óta a játszóterezés kimaradt, amit persze ő maga nem igényel annyira, de az ovi szempontjából nagy szüksége lenne rá. Néha elviszem táncházba vagy gyerek koncertre a Cserpes házba, és kb. Ákos 3 hetes kora óta minden héten bemegyünk egyszer az oviba, hogy megismerje és szokja a gyerekeket. Az óvónők és a gyerekek is nagyon rendesek és kedvesek, viszont Nóri félelmeivel és iszonyatos mértékű szorongásával nem nagyon tudok mit kezdeni. Vannak jobb és rosszabb alkalmak, de alapvetően egyáltalán nem megy oda hozzájuk, maximum ha nagyon győzködöm, és akkor sem játszik velük felhőtlenül, nem tágít mellőlem. Már nagyon várom a januári kezdést, amikor már nem leszek ott, és rá fog kényszerülni, hogy részt vegyen mindenben és önállóan érvényesítse az akaratát. Nagyon remélem, hogy nem marad így, mert ez eddig nagyon aggasztó és számomra teljesen érthetetlen.
