21-én volt 2 éves, éppen aznap jöttünk haza Balatonról. Nagyon jó volt az idei nyár, rengeteg kánikula, kevés rossz idő. Nagyon sokat fürödtünk a Balcsiban, a vizet elképesztően imádta, egyet nem szeretett csak, ha hideg volt, de szerencsére ez nem sokszor fordult idén elő. Karúszó volt mindig rajta, azt elviselte és szerette is, ez teljesen fenntartotta, nem is kellett fogni. Ha leért a lába, akkor folyton ugrált, merült, úszott a víz alatt (érdekes, hogy itt is nyitott szemmel), külön élvezte, ha bedobáltuk, lespricceltük. Nagyon örülök ennek, látszik hogy mennyire imádja a vizet és mennyire biztonságban érzi magát benne.

Már sokszor írtam, hogy mostanában rohamosan fejlődik a beszéde, de az utóbbi hetekben tényleg nagyon durván sokat fejlődött. Jobban, választékosabban, nyelvtanilag is helyesebben beszél, egyre jobban ragoz (nem csak igéket, névmásokat is), jól használja a többesszámot, ki tudja mondani a hosszabb, nehezebb szavakat is, jó hangsúllyal kérdez, hosszú mondatokban beszél, stb.

Nagyon büszke vagyok rá amúgy mindenben, mindig eszembe jut, hogy mennyire tökéletes gyerek. Nem is tudok mondani olyan területet amiben rossz lenne, egyszerűen mindenben ügyes. Sokan mesélik hogy a gyerekük rossz evő, rossz alvó, hisztis, engedetlen, stb. volt, vagy lemaradt valami fejlődésben, én meg mindig csak jókat tudok mondani, és nem azért, mert fényezni akarom, de tényleg semmi rosszat nem tudok rá mondani. Sokszor eszembe jut, amit Márti mondott kb. egy évvel ezelőtt, hogy most már egyre több olyan gyerek születik, akik azért jönnek, hogy a szüleiket tanítsák, és ő is ilyen. Igyekszem is így kezelni, már most sokat tanultam tőle.

A bilizés is egyre jobban megy. Először csak arra jött rá, hogy hogyan kell visszatartani, akkor még én vittem be pisilni, amikor már rég pisilt utoljára, és egyre többször sikerült is. Ilyenkor mindig megmutattuk mindenkinek az eredményt, és nagyon élvezte, hogy mindenki őt ünnepelte (Balcsin voltunk egy páran, hogy jó kis tapsvihar törhessen ki minden egyes sikerélmény után, ez biztosan jót tett). Aztán rájött arra is, hogy szóljon előtte, és most már ha otthon vagyunk, mindig szól, és szinte mindig tiszta marad a bugyi. Ha elmegyünk valahová, azért még pelust adok rá, nehogy baj legyen, de mindig megbeszéljük, hogy mi van rajta, és abba szabad-e. Ő is sokszor megkérdezi, még az utcán is ha épp pisilnie kell, hogy "pelusba szabad?". Tehát akkor is odafigyel, ha épp pelus van rajta, de még nem merem bugyiban kivinni, mert a bilit viszont nem tudom magammal cipelni, a fűbe meg nem szeret pisilni, meg macerás is. Meg aztán ki tudja, hátha épp a boltban jön rá.

A kaki az nehezebb ügy, az akkor jön amikor jön, és csak úgy megy a bilibe, hogy amikor elkezdi nyomni, gyorsan ráültetem (de néha még akkor sem hajlandó bilibe nyomni). Ezen eléggé stresszel, ha épp pelus van rajta, akkor gyorsan belenyomja, nem akar bilire ülni vele, ha viszont bugyi van rajta, akkor képes napokig nem kakilni. Talán ülve még nem tudja nyomni, csak állva. Remélem hamarosan ez is menni fog.

Enni még mindig imád, bármit megeszik. Mostanában nagyon szereti a kenyeret, ezzel azért majd vigyáznom kell, mert Zoli is rengeteg kenyeret eszik, nem szeretném, ha később Nóri is elhízna. Úgyhogy reggelire továbbra is zabkását kap, ami egészségesebb, ebédhez csak ha nagyon muszáj akkor kap kenyeret, uzsira gyümit eszik, és csak vacsorára adok neki sok kenyeret mindenféle egyebekkel. Az étkezések között csak akkor kap más egyebet, ha valami különleges alkalom van (pl. vendégség, ünneplés), és édességet sem adok neki az evések után. Inni még mindig szinte csak vizet iszik, nagyon ritkán megkóstolja a gyümölcslevet, citromos vizet, de a víz az igazi. Este lefekvés előtt pedig kb. 1,5-2 dl vízzel hígított tejet iszik.

Rengeteget tud gyalogolni még mindig, szinte sose kell felvennem, pedig Balcsin minden nap legalább 1,5 km-t kellett menni a partra és vissza, plusz néha az állomásra is lesétáltunk, vagy kimentünk sétálni, motorozni a környező utcákba. És hát a kertben pedig egész nap tevékenykedett. Rengeteget homokozott, hintázott, motorozott, de leginkább a fiatalokkal játszott, akik persze teljesen odavoltak érte. Főleg Olivér volt a leglelkesebb, nagyon szerették egymást. A végére már mindenkit megszokott, mindenkivel közvetlenül viselkedett. De azért ha idegen jött, akkor megszeppent, és sokáig csak nézte őket, nem mert közeledni.

Még mindig sokat alszik, este kb. 9-kor alszik el, és reggel 8-9 között kel, délután pedig kb 1-1,5 órát alszik.

1-2 hete kicsit náthás volt, de olyan elképesztő ügyesen fújta az orrát, mint egy felnőtt. Tudom hogy ezzel is sok anyuka szokott szenvedni, de neki valahogy ez is automatikusan ment.

Továbbra is igyekszem hagyni, hogy legyen gyerek, és normális keretek között hagyni játszani, bohóckodni, szabálytalankodni, örülni. Nem szeretném, ha bármiféle sérülést okoznék neki azzal, hogy bűntudatot keltek benne, vagy nagyon lekorlátozom. Most már megértettem hogy a családban mi történt és történik a legtöbb gyerekkel, és tudom, hogy ezt a vonalat mindenképp el szeretném kerülni. Persze nagyon nehéz kilépni ebből, mert engem is így neveltek, és mert Balcsin együtt voltunk egyfolytában, de legalább már felismerem, és tudatosan küzdök ellene. Remélem, hogy egy felszabadult, boldog ember lesz belőle, akinek nincsenek félelmei is szorongásai, aki megvalósítja az álmait, és mer új dolgokat kipróbálni