Nagyon régen szeretnék már írni, igyekszem bepótolni mindent.

Kb. egy hónappal ezelőtt elkezdett gyorsabban beszélni, ami tök jó, mert nagyon hosszú mondatokat, szövegeket is képes mondani, viszont ilyenkor nem figyel arra, hogy szépen beszéljen, és néha nehezebben lehet érteni. Azért legtöbbször persze mindent lehet érteni, egyre választékosabban, hosszabban beszél, mindent el tud mondani, amit akar. A betűk közül ami még sajna nem megy, az az L, S, CS, GY, TY, és persze az R. Szavakban N helyett sokszor M-et mond, valahogy nehezen hallja a különbséget. Az L-et nem bánnám, ha már végre elkezdené használni, de biztos hogy ez egy küzdelmes dolog lesz.

Furcsa, hogy néhány hónapja elkezdte mondani Zolinak, hogy "nem szeretlek Apa", meg hogy "nem adok puszit", és ezt még most is nehezen neveljük ki belőle. Fogalmam sincs, miért mondja és honnan találta ki, de mintha külön élvezné, hogy ilyenkor az apja szomorú. Érdekes, hogy másnak sose mondott ilyet, csak neki. Tudja, hogy ez rossz, és ha kedveskedni akar, mondja azt is, hogy "szeretek Apa", meg puszit is ad, de mégis sokszor az ellenkezőjével idegesít minket. Nagyon határozott elképzelései vannak, és meg is mondja, ha valami nem tetszik neki. Viszont ebben is és másban is az érzelmekkel nagyon jól lehet rá hatni, ha valaki szomorú amiatt, ahogy viselkedik, legtöbbször megjavul. Mindent ért már, amit magyarázok neki a viselkedésről, viszont (nem kezelhetetlenül, de) sokszor feszegeti a határokat. Ami egyébként nem baj, hiszen a dackorszaknak az a lényege, hogy megpróbálja érvényesíteni a saját akaratát. De azért velem nem járt jól, mert ugyanolyan makacsok vagyunk...

Kevesebbet rajzol mostanában, és még mindig csak a karikánál tartunk, talán ebben nem lesz olyan ügyes, kedve is kevesebb van hozzá.

Viszont a zene egyre jobban érdekli, itthon is rengeteget énekelünk és hallgatunk zenét, ő is egész nap énekel, fújja a furulyát. Hetente járunk a Cserepesházba a zenebölcsire, amit imád. Jó a hangja is nagyon, és rengeteg dalt tud kívülről. Egész biztos vagyok benne, hogy zenei irányba érdemes lesz tovább fejleszteni, meglátjuk.

Megnyugtató, hogy közösségben kezd egész normálisan viselkedni. Az első alkalmakkor mindig visszahúzódó, de azokkal, akiket már ismer és szeret, nagyon jól érzi magát. A kiabálós, vad gyerekektől fél, de érdekes, hogy ha bántani próbálják, most már nem sír és nem szalad rögtön hozzám, hanem kiabál velük, hogy nem szabad, és el is löki őket, ha úgy alakul. Ez egyfelől jó, mert megvédi magát, de azért ilyenkor tud nagyon undok és erőszakos is lenni. Örülök annak is, hogy szívesen marad ott vagy megy el másokkal is akárhová, sose sírt amiatt, hogy elmegyek. Biztató ez a közelgő óvodára nézve.

Már biztos vagyok benne, hogy szeptembertől szeretném, ha ovis lenne, szüksége van a közösségre, szocializációra, ha jön a kistesó, ha nem. Nézegettem a körzetes óvodánk honlapját (Narancs Óvoda), és annyira megkönnyebbültem, amikor láttam, hogy a lakótelepi rész egyáltalán nem is oda tartozik, csak a patak felénk eső oldala, nagyon hosszan, a HÉVtől egészen a Mogyoródi útig. Ez végig csak családi házas övezet, remélem így több az esély, hogy rendes gyerekek járjanak oda. Alig várom, hogy tavasszal mehessünk nyílt napokra.

Az uszodában is egyre ügyesebb, a víz alatt hosszan úszik (2-3 métert is), csak még egyelőre feljönni nem tud, hogy levegőt vegyen, csak ha kikapaszkodik a medence szélére. Sose esik kétségbe, ha félrenyel, egyszerűen imádja a vizet, akármennyit képes lenne úszni, alig akar kijönni a vízből. Sajnálom, hogy még mindig csak kéthetente járunk, de rájöttem, hogy még mindig jobb, mint hetene egy rosszabb helyre, hidegebb, klóros vízbe, rosszabb oktatóhoz járni. Ez a hely tökéletes, és hálistennek a legjobb oktatót fogtuk ki, nem tudnám otthagyni.

Sajnos az ekcémája minden eddignél nagyobb területen jött elő. Kb. szeptember végén, október elején kezdődött, amikor kicsit elkezdtünk fűteni, és azóta is tart. Szép fokozatosan jött elő, amikor a legdurvább volt, akkor az egész háta, mellkasa, hasa, könyök- és térdhajlatai, foltokban a combján, karján olyan volt... Nagyon viszketett neki és nagyon száraz volt. Napjában többször kentem gyógyszertári zsírozókrémmel, kentem shea vajjal, kentem szőlőmag olajjal, és maximum csak kis ideig nem vakarózott annyira. Amikor már kezdte rendszeresen véresre kaparni magát, akkor kerestem egy jónak tűnő magán bőrgyógyászt, aki azt írta magáról, hogy nem csak a tüneteket kezeli, hanem a lelki okokat is kideríti. Nov. 12-én el is vittük, hatalmas csalódás volt. Rengetegen voltak, mindenkire max 10 perc jutott, már az orvoshoz bemenés előtt meztelenre kellett vetkőztetni a gyereket egy másik szobában, hogy azzal ne menjen az idő... De még így is nagyjából 5 perc alatt kidobott minket, elmondta amit már eddig is tudtunk, hogy valószínűleg örökletes, atópiás dermatitis. Felírt egy fertőtlenítőt és egy szteroidos krémet (Elocom, ott lehetett megvenni horror áron), amiről egyáltalán nem mondta el, hogy szteroidos, itthon jöttünk csak rá, miután már bekentem. Mindezek után pedig 12000 Ft-ot perkáltunk. Nagyon mérgesek voltunk, a fertőtlenítőt ki se váltottuk, és lemondtam a következő időpontot, nem fogom visszavinni oda többet. Ez a krém persze aztán másnapra úgy elmulasztotta az ekcémáját, mintha sose lett volna... Elég durva anyag lehet. Mindenesetre legalább egy hétig semmi nem volt rajta. Egy hét után kezdett megint előjönni, ugyanott, ugyanúgy, de ez várható volt. 2,5 héttel utána, tegnap pedig újra bekentem nagyon vékonyan és csak a legcsúnyább részeken. Talán ilyen ritkán használva nem olyan káros.

Sajnos viszont amikor ez az egész elkezdődött, elkezdett sokszor sírva kelni éjszaka, és mint egy szokás, megmaradt akkor is, amikor már nem viszketett. Azóta is 2-3x felkel éjszaka, nem mindig sírva, de olyankor vizet kér, és azonnal alszik is vissza. Elég zavaró, utoljára pár hónaposan kelt ennyiszer. Meg kéne oldanunk, hogy megtalálja a poharát, mert a nagy ágy végébe vaksötétben nem tud elmenni a hálózsákkal, így mindig a kezébe kell adni.

A bilibe pisilés szinte tökéltetesen megy. 1-2 héttel ezelőttig minden szuper volt, de mostanában sokszor csak akkor szól, amikor már egy egész picit becsurgott neki a pisi, és emiatt néha ruhát kell váltani. Valahogy leszokott róla hogy szóljon. Ha bizonyos időközönként elviszem a bilire, akkor nincs baj, de magától sajnos ritkábban szól, mint ezelőtt. Nem tudom, mi lehet az oka. A kaki viszont szuperül működik, már hónapok óta nem kakilt pelusba vagy bugyiba, csak bilibe, de azt viszont napjában 3-4x is, annyira tetszik neki. De hát inkább ez, mint ami előtte volt.

Most már olyan igazi gyerekesen játszik, hosszú párbeszédeket mond el a babáival vagy állataival. Érdekes az is, ahogy eljátssza azokat a dolgokat velük, mint amiket én szoktam vele csinálni, főleg a rossz dolgokat. Pl. néha bepisilnek a babák, és akkor nagyon szomorú. Vagy rosszalkodik valamelyik állat, és akkor mérges lesz, elmegy a másik szobába és otthagyja őt. Vagy nem akar aludni valamelyik, mondjuk ezt nem értem, mert ő mindig akar aludni. :)

Szinte mindent megeszik továbbra is, jó étvággyal és sokat. Viszont sajnos nem nagyon akar egyedül enni, helyette nagyon szeret könyveket nézegetni, miközben pakoljuk a szájába a kaját. Persze azért amit könnyebb neki is, azt mindig egyedül kell ennie, de ilyenkor lassabban és kevesebbet eszik, és a végén általában átveszem tőle, és akkor még egy csomót eszik. A gyümölcsöt legtöbbször még mindig turmixolom, mert a darabosból sokkal kevesebbet és sokkal lassabban eszik. Igazából így nekem is könnyebb, gyorsabb, nyugisabb.