Teljesen másképp kezdődött, mint Nórival volt. 18-án reggel még misére mentünk, aztán Annáék és Boriék átjöttek, csináltunk ebédet, nálunk ettek, és ott voltak fél 3-ig. Aztán elmentek, Nórit lefektettem, elaludt, én is lepihentem, és rá 10 percre elkezdett folyni a magzatvíz. Erre abszolút nem számítottam, nem is értettem először hogy mi van, de persze nem ijedtem meg, csak Nórival ugye a fájások már 48 órával a magzatvíz elfolyás előtt elkezdődtek, most meg semmi nem fájt. Gabit hívtam azonnal, ő megnyugtatott hogy minden rendben, de két órán belül érjünk be a kórházba. Úgyhogy Zoli anyukája átjött Nórihoz, mi bementünk a kórházba, megvizsgáltak, felvettek, de azon kívül hogy folyt a magzatvíz, semmi egyéb nem volt. Úgyhogy Zoli haza is jött, és le is tudta fektetni este Nórit. Közben nst-n olyan erős összehúzódások látszottak, hogy csodálkoztak is h semmit sem érzek, én meg előre örültem, hogy ez most gyorsabb lesz, mint anno. Gabi hívott kétszer is, hogy mi a helyzet. Kaptam antibiotikumot is 4 óránként. Kb. fél 10 volt, amikor elkezdem érezni a fájásokat, ekkor már kb 6 órája folyt a magzatvíz, és csak 1 ujjnyira voltam nyitva. Az elején még abszolút nem volt vészes, de persze fokozatosan erősödött. Végül Zolit éjfél után nem sokkal hívtam fel hogy jöjjön, és Gabinak is akkor szóltak. Zoli kb 1-kor, Gabi fél 2-kor ért be, és rögtön mentünk a szülőszobára. Ekkor már kezdtek nagyon kellemetlenek lenni a fájások, de még messze volt a vége. Folyamatosan erősödtek, sűrűsödtek. A legjobb pozíció az volt, ha állva kapaszkodtam a bordásfalba fájáskor, muszáj volt valamit markolnom, szorítanom. Gabi 2-3x tette fel az nst-t közben, és fájáskor meg is nézte, hol a baba feje és hány ujjnyira vagyok tágulva. Elég rossz volt, mert olyankor feküdnöm kellett, de viszont nem tartott sokáig. Elég lassan tágultam, és a baba is lassan jött lefele, úgyhogy amikor beszálltam a kádba, már nagyon szenvedtem, de még csak bő 2 ujjnyira voltam nyitva. Nórinál a kádban először lassultak a fájások, majd hirtelen felgyorsultak -, most a lassulás kimaradt, megint erősödtek és sűrűsödtek, a végén már teljesen elviselhetetlen volt. De megnyugtatott, hogy megengedték a vízben szülést, ami végülis bénán alakult, mert Gabi pont leeresztette a vizet, hogy ne kelljen kiszállnom pisilni, hanem oda pisilhessek, de mire leeresztette, már éreztem a baba fejét, jöttek a tolófájások, és az üres kádban turbó sebességgel 2-3 nyomás után kint is volt Ákos, pontban hajnali 5 órakor. Nagyon hálás voltam neki, hogy a vége gyors lett, mert már igazán kezdtem nem bírni, a kádas fájások tényleg eszméletlen durvák voltak...

Az is sokkal jobb volt most, hogy rögtön megkaptam, és nem is vették el tőlem, nem vitték el, mert vele minden rendben volt, nem fáradt úgy el, mint Nóri. A kádból ki kellett jönnöm, lefeküdtem az ágyra, és akkor még sajna volt pár fájás, mire kijött a méhlepény. Kb 10 perc múlva vágták el a köldökzsinórt, aztán még 10 perc múlva ott hagyták Zolinak, engem meg átvittek egy másik szobába összevarrni (csak repedtem, nem volt gátmetszés), meg kitörölni. Nagyon kellemetlen volt, bár kaptam érzéstelenítőt, de már nagyon elegem volt a sok fájdalomból. Aztán végre vége lett ennek is, visszavittek a szobába, és otthagytak minket hármasban még kb egy órát. Oldalt feküdtem és Ákos ügyesen szopizott, Zolival beszélgettünk, meg néha elbóbiskoltunk. Már 7 óra volt, mikor ki kellett menni a szobából. Előtte a kádban lezuhanyoztam, az nagyon jól esett, mert tiszta vér voltam mindenhol, Gabi Ákost is lefürdette, felöltöztette, Zoli összeszedte a cuccokat, és mentünk át az osztályra. Nagyon gyenge voltam, de azért korántsem annyira mint Nórival, át tudtam menni a saját lábamon. Ákost csak egy percre vitték el vitamint kapni, és onnantól velem volt.

Gabinak nagyon hálás vagyok, hogy végig ott volt, hogy annyira nyugodt volt és végig bízott bennem. Nórinál is pont ilyen volt, úgyhogy már tudtam, mire számítsak vele kapcsolatban, de utólag mindig annyira jó rágondolni, hogy nem egyedül kellett végigcsinálnom, hanem ott volt, mindig tudta hogy mi történik, mi fog történni, és nagyon nyugodtan, de mégis nagyon határozottan tette a dolgát. Nagyon megbízom benne, és nagyon jó hogy ő is megbízik bennem, és a kezdetektől fogva tudja, hogy képes vagyok nulla beavatkozással, nulla gyógyszerrel, teljesen természetesen megszülni a babát. Nála nem opció, hogy bármi természetellenes dolgot kapjon a kismama, egyszerűen meg se kérdezi, nincs ilyen. Csak a szülés van, tisztán, nyugodtan, magától, ahogyan lennie kell. Meg hát azért az az ember, akit beengedsz a szülésedre, látja a legnagyobb mélységeket és magasságokat, sokkal többet lát, mint bárki más az életedben. Zoli is bent volt persze, de ő inkább megfigyelőként volt jelen, segíteni nem igazán tudott.

Tehát végülis sokkal gyorsabb és jobb volt az egész, mint Nórival, aminek nagyon örültem. A magzatvíz elindulásától kezdve csak 15 óra telt el, de az első 5 órában semmi fájás nem is volt, tehát csak 10 óra volt az egész -, Nóri 48-ához képest semmi. Mégis azért iszonyatos volt persze... viszont megérte, mert sikerült újra természetesen szülni, és teljesen egészséges is lett.