Már első nap kiderült, hogy csak csütörtökön mehetünk majd haza, mert sajnos akik éjfél után születtek, már a következő napra számítanak, és 3 napot bent kell tölteni. Nem lenne baj amúgy, mert jó itt, szeretem ezt a kórházat. Csak Nóri miatt szerettem volna minél hamarabb hazamenni, mert nem mondta, de azért tudtam hogy nagyon hiányzom neki. Zolival minden nap bejöttek látogatni, deezek nagyon rövidek voltak és láttam rajta, hogy mennyire szomorú, amikor el kell válni, és nem érti, miért nem megyünk haza.
Ákossal minden rendben volt végig, megvizsgálták a hallását, ami tökéletes, kapott bcg oltást, minden nap vitték fürdeni. Első nap 150g-ot fogyott, de már ekkor rendesen szopott, úgyhogy nem aggódtam. Első nap egy háromágyas szobábban voltunk ketten egy fiatal lánnyal, akivel tök jókat beszélgettünk, és az ágyam is a falhoz volt tolva, saját zuhanyzónk volt, és volt pelenkázó is a szobában. Aztán kedden sajna átköltöztettek egy másik szobába, ami kétágyas volt, de egy idősebb anyukával kerültem össze, aki nem annyira volt szimpi. Ők viszont hazamentek szerdán, úgyhogy az utolsó éjszakán egyedül voltam a szobában, ami nagyon jólesett, sokat tudtam pihenni.
Az éjszakák egész jók voltak, este 8 és reggel 7 között csak 2x kelt, éjfélkor és 3-kor. Olyankor mindig kicseréltem a pelust (mert hallottam már korábban hogy kakilt), utána azonnal megszoptattam, elég volt neki egy mell, és már aludt is, mellettem az ágyban. A szoptatás nagyon jól ment, sokat evett, volt is sok tejem (előtej). Csak egy kellemetlenség volt, hogy iszonyatosan fájtak a mellbimbóim, kisebesedtek, olyan erősen szopta. De persze ettől még ugyanúgy muszáj volt szoptatnom, és nagyon örültem hogy Ákos ilyen ügyi. Kedd este a doki megnézte a gátam, minden rendben vele. (Szeptember 19 éppen az ő feleségének és a lányának is a születésnapja, úgyhogy nagyon boldog volt ettől a dátumtól.)
Alapjában véve sokkal de sokkal jobban éreztem magam fizikailag, mint Nórival, persze ez annak volt köszönhető, hogy gyorsabb volt az egész, nem fáradtam ki annyira, és hogy most nem volt gátmetszés, csak picit repedtem és picit varrtak, így ülni, pisilni, kakilni is egész jól tudtam.
