Új hírek: szeptemberre várjuk a kistesót. :) Nórinak is rögtön elmondtuk, és egyre jobban érti hogy miről van szó. Bár ő az elejétől fogva azt mondja, hogy "ha lány akkor jó, ha fiú az baj", sőt egyszer azt mondta, ha fiú, bezárja a szekrénybe :) , mégis úgy néz ki, fiú lesz. Azért ezeket szerencsére inkább viccből mondja, remélem hogy minden rendben lesz köztük. A szeptemberi óvodakezdést emiatt mindenképp megpróbálom egy fél évvel későbbre tolni. Valószínűleg így nagyon nehéz lesz az első pár hónap, de megnyugtat hogy Nóri azért alapvetően kezelhető, nyugodt, segítőkész, úgyhogy remélem nem lesz gond. Sokkal nagyobb bajt csinálnék, ha elküldeném pont akkor, amikor megszületik a kistesó.

Néhány hete kicsit a viselkedése rosszabb lett. Bár azt hiszem, a többi gyerekhez képest ez még mindig jónak számít, de engem ez is felidegesít. Többször mond ellent, nehezebb rávenni bizonyos dolgokra, nagyon makacs és önfejű (pont mint én, úgyhogy ezen nem igazán lepődök meg), jobban felpörög bizonyos helyzetekben, és nehezebb leállítani, kevesebb benne a félelemérzet. Ezek miatt több a hiszti, amikor mégis muszáj valamit megcsinálnia, vagy ha le akarjuk állítani a pörgésből kicsit. Remélem ez csak átmeneti dackorszakos dolog, és hamar túlesünk ezen.

A legrosszabb az, hogy nem akar önállóan enni, pedig már régóta fokozatosan egyre többet eszik egyedül: a levesen kívül már mindent meg tud enni egyedül villával vagy kanállal. De mégis ha egyedül kell ennie, sztrájkol: ötpercenként vesz egy falatot a szájába, akkor is rá kell szólni hogy kapja be, nagyon lassan rág. Itthon nem is engedek neki, muszáj megennie egyedül, olyankor akár egy órán keresztül is eltart, mire befejezi, amit közben általában végigveszekedünk. Ha máshol vagyunk, kénytelen vagyok engedni, mert nem fogok mások előtt veszekedni vele, és gyorsabban kell végezni. Felidegesít, ha én próbálom hagyni hogy legalább kezdje el egyedül, de a kedves rokonok beleszólnak és megetetik. Marha sokat segítenek ezzel a küzdelmemeben, hogy végre rendesen egyen egyedül. Ha etetem, sokkal többet eszik, ha magától kell ennie, csak a töredékét. Pedig nagyon ügyes, nem szokott nagyon mellé menni, nem nyúl az ételhez kézzel, csak villával vagy kanállal, igényes a kezére, szájára is, ha étel van rajta, meg kell törölni. Egész egyszerűen csak lusta. Nagyon remélem, hogy ha legalább itthon nem engedek neki, akkor egy idő után fog enni gyorsabban egyedül, mert ez így elég siralmas.

Alapvetően viszont nagyon okos továbbra is, nehezebb logikai feladatokat is meg tud oldani (vagy egy ilyen fejlesztő logikai játékunk), tízig (néha kis segítséggel) meg tud számolni bármit, a színeket már nagyon régóta tökéletesen tudja, fejből tud rengeteg mesét, történetet, verset, éneket. Érdekes, hogy rajzolni nem szeret, sajnos ebben nem rám ütött, nem is tud még a karikán kívül semmi értelmeset rajzolni. Néhány betűt már elkezdtem neki tanítgatni, de ebben én nem voltam még elég kitartó, pedig biztos hogy már ügyesen meg tudna jegyezni többet is. A szókincse is folyamatosan bővül, többezer szót ismer és használ már, nagyon választékosan beszél. Sajnos az L betűt még mindig nem tudja kimondani, nagyon ritkán véletlenül sikerül neki, de ha már odakoncentrál, akkor mindent J-vel mond.  Szeretném, ha ez nyáron legkésőbb már sikerülne, mert sok szempontból fontos lenne. De egyéb szavakat, amiket rosszul mond, és rendszeresen kijavítjuk, már jól mond: pl. ajtó helyett már tud autót mondani, kémelnyes helyett kényelmes, megizatod helyett megigazítod, stb.

Szerencsére idén az influenza teljesen elkerült bennünket, egyetlen nátha-köhögéssel megúsztuk az egész őszt és telet. Gondolom, majd ha már ovis lesz, nem leszünk ennyire szerencsések.

A haját egyszer a fodrász levágta januárban, nem rövidre, csak kiegyenesítette az alját, mert soha nem volt még vágva. Már nagyon hosszú, a háta közepéig ér, teljesen egyenes és nagyon vékony szálú, selymes, úgyhogy nem nagyon marad benne hajgumi, többnyire kibontva van, egy csattal eltűzve.

Pár hónapja kezdtek kibújni az 5-ös fogai, most már lassan a 20 felé közelítünk, van amelyik még csak félig van kint.

Járunk továbbra is Szedlacsek Katihoz a zenebölcsibe, amit nagyon szeret, és Kati szerint is nagyon ügyes, mondta, hogy mindenképp jöjjünk jövőre is. Nemtom a baba miatt ez hogy fog sikerülni, de remélem azért ha nem is velem, de valakivel eljut majd. Úszni is járunk ugyanúgy kéthetente, ebben is ugyanolyan ügyes és lelkes, mint eddig volt.