Még van egy-két hetem Ákos születéséig, úgyhogy igyekszem pótolni mindent Nóriról, ami kimaradt az elmúlt hónapokban.

Tavasszal realizálódott bennem, hogy tulajdonképpen mekkora probléma Nóri félelme az idegen gyerekekkel szemben, és hogy valamit mindenképpen kezdeni kell ezzel. Sajnos sosem jártunk sűrűn játszótérre, főleg a sok egyéb program miatt, de amikor megyünk, egész egyszerűen fél a gyerekektől. Van olyan is, hogy elsírja magát pusztán azért, mert egy idegen gyerek a méteres körzetébe merészkedett... Semmit sem csinálnak vele ezek a gyerekek, nem hogy nem bántják, de legtöbbször még csak hozzá sem szólnak, csak éppen ők is arra játszanak. Főleg akkor esik kétségbe, ha fiú az illető, illetve ha már fent van valahol, ahonnan nem tudom kimenteni. Legszívesebben tök egyedül lenne a játszótéren, mert amúgy nagyon ügyes és imád játszani - csak gyerek ne legyen. Ha valaki van azon a játékon amin ő is, akkor szabályosan menekül, vagy eleve oda sem megy.

Nagyon bízom az óvodában, hogy majd oldja a félelmét, és hozzászoktatja a gyerekekhez. Az ovihoz most a kistesó miatt egyébként fél éves haladékot kaptunk, így januárban kezdi majd. Viszont éppen ma voltunk egy ismerkedős délelőttön az oviban. Szerencsére a csoportja egész rendes, kezelhető gyerekekből áll, cigányok nincsenek is, és az óvónők is nagyon rendesek, főleg az egyik nagyon szuper. Úgyhogy a mai nap sem sikerült rosszul, bár persze senkihez nem ment oda, és vele kellett mennem mindenhová, viszont nem volt sírás, kétségbeesés. Egyébként a legtöbb gyerek szintén magában játszott, viszont ők nem félelemből, csak ez a korosztály nem igényli még annyira a közös játékot.

Amúgy ismerős gyerekekkel, vagy ha csak 1-2 szelíd gyerek van, illetve nagyobbakkal és felnőttekkel teljesen felszabadult. Egyedül akkor van baj, ha sok idegen gyerek közé kerül, és a játszótér pont ilyen. Sajnos a mi águnkon nincsenek korabeli gyerekek, Atival és Levivel ritkán találkozunk, de egyébként ők is nagyobbak, és sajnos a barátaink körében sincs a közelben vele hasonló korú gyerek. Pedig nagyon kellene valaki, akivel együtt játszóterezhetne, akivel sokat lehetne együtt.

Igyekszem nagyon észnél lenni, és lehetőség szerint sokszor vinni gyerekek közé, viszont arra hamar rájöttem, hogy erőltetni semmi esetre sem szabad, mert azzal sokkal nagyobb ijedtségek okozunk, amit utána nagyon nehéz elfelejteni. Viszont azt is tudom, hogy nem szabad annyiban hagyni, úgyhogy minél finomabban, de próbálom rávezetni a szociális életre. Nagyon nehéz ezekben a helyzetekben higgadtnak maradni, nyugalmat árasztani, mosolyogni, illetve nekem is meg kellett tanulnom, hogy idegen gyerekekkel, szülőkkel felvegyem a kapcsolatot, beszélgessek velük, mert Nóri is abból tanul leginkább, hogy látja a szüleit nyitottan közeledni idegenekhez. Viszont ha jól sikerül egy-egy ilyen alkalom, és látom felszabadultan játszani, az elképesztő örömmel tölt el, ezért érdemes csinálni.

Titkon kicsit reménykedem benne, hogy Ákos majd vagányabb gyerek lesz, mert Nórit imádom hogy ilyen jó, szófogadó, okos, kitartó, stb, de egy fiú már semmiképp se legyen olyan gyáva, mint ő. Remélem, hogy bátor lesz és közvetlen az emberekkel, és ebből majd Nóri is tanulni fog, neki is segít majd. Ebből a szempontból egy elevenebb, "rosszabb" gyereket sokkal jobban tudnék most értékelni és sokkal jobban tudnék neki majd örülni. Na ezt sem gondoltam volna, hogy egyszer még ilyet írok. :)

Biztos, hogy nekem nagyon nehéz lesz a következő fél év, de az a célom, hogy egyik gyerek se szenvedjen hiányt vagy hátrányt a másik miatt. Ákost szeretném ugyanolyan nyugodtan, precízen nevelni mint Nórit, viszont Nórit is mindenképpen szeretném az eddigi foglalkozásokra elvinni: úszni, énekelni, és az óvónők azt mondták, udvar időben bármikor bemehetünk majd hozzájuk játszani, amit mindenképen ki is fogok használni. Nagyon remélem hogy az első 1-2 hónap után sikerülni is fog.

Egyébként sok mindenben ügyesedett, nagyon jól tud már futóbiciklivel biciklizni, egy kicsit már tudja hajtani magát a hintán, imád trambulinon ugrálni (na persze ezt is csak ha nincs ott más gyerek), lehet neki bonyolultabb, hosszabb meséket olvasni, stb stb. Pár hónapja magától elkezdte az SZ, S, ZS hangokat különválasztani és ügyesen mondani, persze még nem száz százalékos, de egyre jobb. Az L egészen néhány héttel ezelőttig viszont még egyáltalán nem ment, demost mintha leesett volna neki a tantusz, és ha nagyon odafigyel akkor már egész szépen sikerül L-lel mondania egy-két szót, bár elég erőletetten hangzik még. Ha gyorsan beszél, akkor még nem használja, mert megmaradt benne hogy J-vel mond mindent, de ha kérünk tőle egy-egy L-es szót, akkor kimondja, és tetszik is neki. Érdekes, hgy az R helyett is L-et akar most emiatt mondani, mert ugye az is J volt eddig, pedig az ugye teljesen más, és még bőven ráér vele. Ha olyan szó van, amiben J is meg L is szerepel, az mondjuk teljes káosz egyelőre. De szépen alakul, pedig azt hittem, már sose fog menni, más vele egykorú gyerekek már bőven használják.

Amiben talán kevésbé ügyes, az a szavak, szövegek megjegyzése, sajnos úgy tűnik, a nyelvérzékét az apjától örökölte... Viszont dallamokat hibátlanul és tisztán megjegyez, és fizikailag is nagyon ügyes sokmindenben (játszótéren is kiemelkedően ügyi - ha nincs ott senki..). Ha bátrabb lenne a veszélyesebb dolgokhoz is, akkor hihetetlen dolgokra lenne képes.

Ügyesen eszik egyedül már szinte bármit, viszont sokszor, főleg reggelinél és uzsonnánál nagyon lassú, sokszor úgy kell kérni minden falatnál, hogy kapja be, rágja össze, nyelje le.

A kistesót nagyon várja már, folyton mondogatja, hogy mit fog vele csinálni, mit fog neki tanítani, és kerdezgeti hogy mikor bújik már ki. Biztos vagyok benne, hogy nagy szeretettel fogja fogadni, és nem lesz semmi probléma ebből, viszont szerintem a fejében azért kicsit más kép él róla, mint amilyen a valóságban lesz, úgyhogy kíváncsi vagyok, mit fog először szólni majd.