Kezdenek hasonlítani egymáshoz a napjaink. Bár nappal még órára pontosan csak nehezen tudnám megmondani, mikor kel, de ami szinte mindig fix, azok az éjszakák. Nagy mázlink van, hogy éjjel jobban alszik, mint nappal. Este tulajdonképpen akármikor alszik el (általában 10-11 között), utána szinte mindig először kb. 2-kor kel fel, eszik, és már alszik is, aztán már csak reggel 6 körül kel újra. Ekkor már nehezebben alszik vissza, de még visszaaltatom, mert eszem ágában sincs még 6-kor felkelni, úgyhogy a következő kelésekor, 9-10 körül kelek én is vele. Így végül is éjszaka elég sokat alszunk, de hogy egyhuzamban nem tudok pár óránál többet aludni, ez azért elég fárasztó.

Napközben egyszer el szoktunk menni sétálni. Van, hogy a két kutyát is viszem magammal, elég jól lehet tolni fél kézzel a babakocsit és fél kézzel vinni a két kutyát, csak kicsit lassabban haladunk. Még ki kéne tapasztalnom, hogy pontosan mikor menjünk sétálni, mert fél óránál többet még nem szoktunk menni, és ha hazaérünk, rögtön felébred, pedig fél óra nagyon kevés. Utána pedig nyűgös és nehezen alszik vissza, sokszor épp akkor alszik el, mikor már 3 órája evett, és akkor a 3 órából 4-5 óra lesz.

Itthon minden egész szépen működik, de sajnos nagyon kizökkenti, ha elmegyünk valahová, úgyhogy elhatároztam, hogy még egy ideig nem nagyon viszem sehová, csak ha muszáj. Egyik este a barátainkhoz mentünk át, gondoltam majd jól elalszik ott csendben, de nem. Az elején még elvolt ébren, aztán mikor nyűgös lett és sírni kezdett, megetettem, pedig még nem is telt el 3 óra, de gondoltam attól megnyugszik és elalszik. Hát nem, sírt tovább, és sehogy se lehetett megnyugtatni, úgyhogy eljöttünk. A kocsiban elaludt, itthon úgy tettem be a kiságyába, de aztán nemsokára felébredt és még vagy egy órát nyűglődött és sírt, mire elaludt.

Gabival beszéltem ma, jól esett. Kár, hogy ez a vele való kapcsolat csak a terhesség-szülés idején van meg, pedig jól esne néha személyesen is találkozni és hallgatni a tanácsait. Sajnos sokan sokfélét mondanak mindennel kapcsolatban, nem győzöm gyűjteni az információkat, és nehéz kiválogatni a hasznosat és igazat. Inkább annak a véleményére adok, akiről tudom, hogy a saját gyerekeit jól nevelte, de akinek a gyerekében valami nem tetszik, annak a tanácsát el is felejtem gyorsan. Meg akiről tudom, hogy van tapasztalata, szülésznők, védőnők.

Sajnos nehezen adom fel az elveimet (bár lehet, hogy ez jó?), szóval ha valamit kitaláltam, hogy ez így jó lesz, akkor abban nagyon következetes vagyok. Viszont közben nem tudom, jó-e. Néha nagyon szeretném, ha lenne mellettem valaki, akinek az a munkája, hogy nekem segítsen itthon - tanácsokkal, tapasztalatokkal, megnyugtatással.