Legutóbb még az evésről akartam írni: már kb. másfél hete ebédre minden nap meg tud enni egy egész pohár (kb. 180 ml) pépet, ami mostanában általában ebből áll: 90 ml sütőtökpüré, 40 ml banánpüré, 25 ml céklapüré, 25 ml sóskapüré. Ilyenkor már nem szoptatom meg utána, úgyhogy tulajdonképpen végre sikerült egy étkezést kiváltani.

Egészen pontosan azóta eszik rendesen, amióta banánt is teszek bele. Nem akartam még most, nem maga a banán miatt, hanem mert ezen kívül mindenből próbálok biot venni, de ugye banánt nem termesztenek Magyarországon, hanem valahol messze, ahol állítólag televegyszerezik, zölden szedik le, és mire ideér, ehető… Nade mivel ez elég jó sűrítő anyag is, és így végre egész tűrhetően eszik, rakok bele neki.

Délután 5-6 körül kap reszelt almát, amibe szintén keverek banánt, hogy megegye, de ez valahogy nem megy annyira, mint az ebéd, az alma nem jön be neki. Azért ebből is megeszik kb. 50-80 ml-t, mikor hogy. Ezután még szopik.

A járókában pedig már nagyon ügyesen áll, és kapaszkodva körbe-körbe jár. Leülni még mindig nem tud, játék közben sem a fenekén ül, hanem térdel.

Nóri mostanában tovább tökéletesíti a mászást és felállást. Most már nagyon gyorsan mászik, és szinte pillanatok alatt hátonfekvésből már áll is a járókában, vagy ahol éppen meg tud kapaszkodni.

Kb. 2 hete elkezdett szótagokat mondani, legtöbbször azt mondja: „te”, ritkábban „de”, „ge”, „ba”, „ma”. Ezek még csak úgy véletlenül jönnek ki belőle, még nem utánoz, de egyre többet gagyog magában.

Nagyjából ugyanekkor kezdett kibukkanni a bal alsó foga, most már egy ideje megkoccan rajta a kanál is, és egyre jobban látszik, ahogy nő ki. Emiatt többet nyáladzik és egyfolytában valamit rág, ha más nincs, a kezét szopja. Alapvetően viszont ettől nem nyűgös.

Két hete voltunk Molnár Mariannál, egy homeopátiás gyerekorvosnál, aki már sok rokont segített ki az ekcémájából. Egy órát voltunk nála, Nóri egész életét kikérdezte, minden részlet érdekelte, állítólag így tudják a megfelelő golyókat kiválasztani. Végül Graphit D12-t kapott a hátán, karján és lábán lévő száraz kiütésekre, amit összesen 16 napig, meghatározott mennyiségben kap. Kb. a 4.-5. napon már látszott, hogy szebb neki, de még mindig nem múlt el teljesen. Látta a születéskori BCG oltás helyét is, aminek már pár hónapos korában el kellett volna tűnnie, azt mondta, még mindig küzd vele a szervezete, és lehet, hogy a többi kiütés is emiatt alakult ki. Ha befejeztük a Graphit adását, utána egy 6 hetes oltás kivezető is jön, hogy könnyebben fel tudja dolgozni az anyagot. Elmondta, hogy a legtöbb külföldi országban a BCG oltás egyáltalán nincs is, nem hogy kötelező lenne, mert ott már rájöttek hogy semmi értelme, és többet árt mint használ... Belenézett a fülébe is, és azt mondta, hogy a normális sárgásbarnás fülzsír helyett neki világos sárgás-fehéres száraz por van benne, ez is a száraz bőrtípust mutatja. Shea vajjal kell most kennünk a bőrét, az teljesen természetes anyag és nem allergizál. Reméljük, minden rendbe fog jönni, de tény, hogy már most sokkal szebb.

Már kb. 1 hónapja végre kialakult egy egész elfogadható napirend. Reggel általában 6-7 között kel, akkor megetetem. Utána mindig 9-kor eszik, majd kb. fél 11-től 12-ig alszik, általában a babakocsiban, mert ekkor sétálunk. 12-kor ebéd (ilyenkor kap mindig egyebet is), utána megint alszik fél 3-tól. Ha jó napunk van, 4-ig is elalszik, de van hogy csak 3-ig. Mindenesetre felkeléskor megetetem, aztán még 6-kor és este fürdés után fél 9-kor is szopizik még.

Jön a foga viszont, az ínyén elöl látszik a két alsó fogának a kidomborodása, és minthogyha már át is tört volna egy picit az egyik. Éjjel emiatt mostanában sajna többször kel, és néha sír is, pedig soha, még egész kicsi korában sem sírt soha éjszaka.

Közben szeretném, ha kevesebbszer, vagy már egyáltalán nem kéne éjjel megetetnem. Az első felkeléskor (és ha korán kel mégegyszer, akkor a másodiknál is) csak teát adok neki, és csak 3-4 óra körül szoptatom meg, utána meg már csak felkeléskor. Persze a legjobb az lenne, ha ki se kéne vennem, de az még messze van. Tulajdonképpen elég gáz, hogy így még mindig 7x szopizik egy nap (néha 6x, ha többet alszik, vagy valami elcsúszik), de valahogy így a jó. Nem ártana, ha már legalább egy étkezést ki tudnék váltani. Ha nagyon akarnám, nem szoptatnám meg a déli kaja után, de valszeg az kevés lenne neki, mert csak egy 2 dl-es pohár 1/3-át tudom nagy nehezen belenyomni egyszerre.

Az utóbbi pár hétben elképesztően felgyorsult a mozgásfejlődése. Azt már írtam, hogy 5 és fél hónaposan kezdett mászni, azt azóta is egyre tökéletesíti. 6 és fél hónaposan pedig felállt! Kezdődött azzal, hogy négykézláb nyomkodta ki magát egyenes lábbal, aztán az egyik kezét kezdte a levegőbe emelni, majd valamire rátenni. Aztán a másikat is mellé tette, és támaszkodva kinyomta magát. Egy pár napig csak támaszkodva állt fel, aztán a járókában is rájött, hogy a rácsokat hogy kell megfogni, és azzal felhúzta magát, és a végén áttette a kezét a felső keresztlécre. Most ezt gyakorolja egyfolytában, nem tudom már otthagyni a járókában egyedül, mert azonnal feláll, vissza viszont már nem megy neki, így ott áll addig, amíg vagy el nem esik, vagy valaki le nem fekteti. Nade az nem tetszik neki, azonnal fordul és mászik újra fel. Nagyon hamar állt fel, de én örülök neki és büszke vagyok rá, olyan ügyi! :)

Ami még mindig szívás, az az evés. Legtöbbször összeszorítja a száját, sír, öklendezik, semmi kedve az egészhez. De így még ha nagyon akarom, bele tudom nyomni, viszont néha rájön, hogy hogy lehet az egészet kiköpni, kifújni, úgyhogy olyankor esélytelen, hogy lemenjen a torkán valami. Ellenben az egész konyha sütőtökben úszik… Eddig csak almát, répát, sütőtököt kapott, és ezek kombinációját, anyatejjel vagy anélkül. Semmi nem jött be. A legjobb még magában a sütőtök, de az se valami nagy szám. Most a következő cékla, spenót, sóska lesz.

Ma voltunk az orvosnál méredzkedni, alig hízott valamit az utóbbi egy hónapban, 6930 g-ot mértek, és 69 cm. Gondolom a rengeteg új mozgás miatt, úgyhogy nem aggódom. A védőnő közölte, hogy most már húst is adjak neki (naná, persze…), az orvos viszont jófej volt, mondta hogy az ő gyerekei is cicifüggőek voltak, ráér még a kaja. Felírt viszont vasat, hogy ne legyen vashiánya, azt bele kell keverni a kajájába.

Azért annyiból nem rossz, hogy még szopik, hogy teljes mértékig védve van a fertőzések ellen. Először Zoli volt lázas 4-5 napig, én pedig több mint egy hétig, közben persze szoptattam is folyamatosan. Még most is köhögök és náthás vagyok, de Nóri semmit nem kapott el egyikünktől sem, pedig aztán volt rá lehetősége. Még az orra se folyt, semmi. Én viszont 4 kilót fogytam, alig ettem valamit egy hétig, viszont a tejem megmaradt, és legalább most annyi kiló vagyok, mint terhesség előtt. Na persze akkor izom volt rajtam, most meg egyebek…

A mászást addig tökéletesítette, míg most már legtöbbször nem kukacmozdulatokkal, hanem rendes mászással közlekedik, teszi a lábait-kezeit előre, és pillanatok alatt nagy távolságot tud megtenni. A járóka mászáshoz már kicsi neki, a szőnyegre szoktam teríteni egy pokrócot, és azon van - egy darabig, amíg le nem mászik róla. Mert ugye általában nem az odarakott játékok, hanem az egyéb dolgok a legérdekesebbek: a szőnyeg, a parketta, egy-egy vezeték, telefon, a kanapé króm lába, vagy bármi ami nem játék. :)

Múlt héten végre magától is elkezdett forgolódni a hátáról a hasára, és azóta is csinálja. Azért ez megnyugtatott, mert ezzel jól lemaradt, de most már ha a hátára teszem, akkor sem esik kétségbe, megfordul és megy tovább. Néha már mondogat mássalhangzókat is, de ez még csak véletlen.

Ami viszont új probléma, hogy nemrég a hátán és felkarján piros kiütések jöttek ki. Ez most nem az, ami régebben a nyakán volt, mert nem a hajlatokban van, és száraz. Szerencsére látszólag nem fáj és nem is viszket neki, de nagyon csúnya és aggasztó. Ételtől nem hiszem hogy lehet, mert amíg ki nem jött, csak pár kanál almalevet kapott. Ruhától sem, mert a ruháit régóta csak mosószódával és mosódióval mosom, és ugyanazokat hordja, mint előtte. Fürdetni is ugyanazzal a gyógyszertári krémmel fürdetem. Esténként kenem azzal a kenőccsel, amit még a Heim Pálban kapott, de semmi változás nincs tőle. Ha addig nem múlik el, két hét múlva megyünk a gyerekorvoshoz, akkor megmutatom neki. A Heim Pálos bőrgyógyászatra viszont soha többé nem megyek, nem az orvosok, hanem a milliónyi gyerek és a fél napos várakozás miatt. Akkor már inkább fizetek valami magánorvosnak, csak mehessünk időpontra.

A hozzátáplálás is egyelőre szinte teljes kudarc. Mindig a déli etetés előtt rakom be az etetőszékbe. Először 5 napig almalét kapott, abból a vége felé néhány kanállal azért lement. Aztán egyszer kapott főtt répapürét, hát abból semmit sem nyelt le, és még sírt is tőle. Aztán két napig megint almalé, és ma kapott sütőtökpürét. Kicsit nagyobb sikere volt, mint a répának, de pár kanálnál több ebből sem ment le, és a végén ettől is sírt. Meg néha az almától is sír. Összezárja a száját, és ha mégis bele tudom rakni, akkor kiköpi, kifújja. Pedig nyilván éhes, mert szopi előtt kapja. Egyelőre az az érzésem, hogy soha nem fog rendes kaját enni, pedig ez nyilván nem igaz. De az biztos, hogy még jópár hónapig bőven elég lenne neki az anyatej. Úgyhogy ez nyugtat, és most még csak kóstolgatunk. Az etetési táblázatom meg tutira abszolút elcsúszik.

Hát sejtettem, hogy fintorogni fog az első falatoknál, de hogy ennyire, azt nem gondoltam. :) Almát centrifugáltam le, kanállal kapta. Nagyon vicces arcokat vágott, öklendezett, nem nyelt le szerintem semmit, és felkenődött, kifolyt az egész. Nem tudom, szüksége van-e erre, de tapasztalatszerzésnek talán jó. Felvettem videóra, elég jót lehet nevetni rajta. :) https://www.youtube.com/watch?v=kB-EMgL3GaE&feature=youtu.be

A teát (édeskömény) is megkóstóltattam ma vele, ivott pár kortyot, erre nem fintorgott. Sose volt még a szájában cumisüveg vagy cumi, kicsit furcsán nézte hogy miből jön az innivaló, de ez azért nagyobb sikert aratott, mint az alma.

Kezd zavarni, hogy a nappali alvásaiban semmi rendszer nincs, keveset alszik. Az estivel minden rendben, fürdés után szopizik, abba belealszik, és csak le kell tenni, fel se kel. Éjjel is ha felkel enni, ugyanígy alszik vissza. Ezt csinálom már egész pici kora óta, ugyanúgy, ugyanakkor, megszokta és ezért sosincs gond. Nappal viszont mindig akkor aludt, amikor akart, és ez így is volt jó. De most már úgy érzem, ebben is kell egy kis rendszer. Szeretném, ha majd minden ebéd után aludna, vagy nagyobb korában csak pihenne, olvasgatna, egészen iskolás koráig. Ahhoz, hogy ebből ne legyen hiszti, ezt is olyan természetessé és rendszeressé kell tennem, mint az esti elalvást, de ez még egyelőre nem fog menni.

Most legtöbbször fél 8 körül kel, este 9-kor alszik el, és közötte kb. napi 2 alvásra van szüksége. Eddig legtöbbször kora délután mentem vele sétálni, de a későbbiek szempontjából ez nem lesz jó (ebéd után nem séta, hanem pihenés jön). Ezért először arra kell átszokni, hogy minden nap délelőtt menjünk sétálni. Kb. 10-11 között kezd elfáradni, elálmosodni, akkor kell elindulni vele, és akkor a babakocsiban biztosan alszik legalább fél órát. Ez elég délelőtti alvásnak. Mikor visszaérünk, akkor ebéd, és utána kéne mégegyet aludnia, de ez az, ami még nem megy, mert nem telik el sok idő az előző alvás után, nem álmos. Úgyhogy egyelőre a második alvás a következő evés utánra, kb. 3 órára tolódik. Gondolom, ha majd már tud járni, és délelőtt nem babakocsival megyünk sétálni (vagyis nem tud aludni), akkor majd csak napi egyet alszik, ami ebéd után rögtön lesz, mert addigra jól elfárad. De ez majd csak 1 éves kora körül lesz. Addig pedig megpróbálom minden nap így csinálni, hogy délelőtt a babakocsiban alszik, délután pedig mindig kb. egy időben teszem le aludni. Gondolom pár hétig majd megszenvedünk, mire rájön, hogy olyankor alvás van, de ebben nem szabad engednem, ha rendszeressé akarom tenni.

Rájöttem, hogy tulajdonképpen bármit meg lehet tanítani, el lehet érni egy gyereknél, csak tudni kell, hogy mit akarunk, és abból nem szabad engedni.

Egyre ügyesebben mászik, amit akar, azt simán eléri. Inkább ilyen kukacmozdulatokkal megy előre, négykézlábra áll, aztán előre nyúl, és így tovább. Sokszor négykézláb a térdét is felemeli, nagyon erős és aktív. Hátról hasra magától még mindig nem fordul, de mióta mászik, még kevesebbet van háton, minek az? :) Nem is tudom, van-e jelentősége, hogy ez kimaradt. Ez a mászás most megnyugtatott, mert bőven idő előtt kezdte. Nagyon várom már, hogy beszéljen, remélem 2-3 hónap múlva már szótagokat próbálgat majd.

Az usziban egyre ügyesebb, sokat merülünk. Sajnálom, hogy csak 2 hetente tudunk menni, hetente kéne, vagy ha nagyon gazdag lennék akkor heti kétszer, de hát ilyen árak (vagy ilyen fizetés) mellett esélytelen. Pedig nagyon szereti és nagyon ügyes is, nyáron majd együtt úszunk a Balcsiban. :)

Nem unatkozunk, minden nap van valami, megyünk vendégségbe, jönnek vendégek, sétálunk, lovagolunk. Nagyon élvezzük, amikor szép idő van, sokat sétálunk a kiserdőben. Nagyon jó, hogy három perc alatt egy erdőben vagyunk, egyszerűen nem tudok betelni a fákkal, örülök, hogy ide költöztünk.

Ma fél éves, de az utóbbi napokban túl sok programunk volt, így még nem jutottam el odáig, hogy elkezdjem az átszoktatást. Mindenesetre kicsit átírtam az ételek bevezetése táblázatomat: http://zsinorka.blog.hu/media/image/2014-02-21/6011670/h-etelek_bevezetese_2.JPG Pl. glutént nem akarok adni 1 éves korig, és 1-2 más dolgot is hátrébb csúsztattam. Néha azt érzem, egyelőre semmi szüksége másra, csak az anyatejre, néha viszont azon gondolkodom, vajon elég tejem van-e? Sose mérem, de hízik, a héten az orvos 6,87 kg-ot mért meztelenül. Továbbra is 3 óránként etetek, evésnél nem panaszkodik hogy kevés lenne, szóval gondolom elég neki. Páran kérdezték, miért nem állok át a 4 órás etetésre, de tulajdonképpen egy egészséges gyerek (vagy akár felnőtt) is 3 óránként eszik, ha reggelizik, tízóraizik, ebédel, uzsonnázik, vacsorázik - ez 3 óránként van, nem négy. Az éjszakai szopiról szeretném most már lassan leszoktatni, édeskömény teát készülök csinálni, először nappal rászoktatni az ízére, és aztán éjjel majd csak azt adni neki.

Elkezdett zavarni, hogy Nóri nem fordul még hátról hasra, és kicsit utánanéztem a dolgoknak, találtam egy nagyon hozzáértő embert, Bendig Borbálát. (Honlapja: http://gyermekmozgasfejlesztes.shp.hu/hpc/web.php?a=gyermekmozgasfejlesztes, és blogja: http://gyermekmozgasfejlesztes.blog.hu.) Nagyon érdekeseket ír, és látszik hogy tényleg nagyon ért hozzá. Megírtam neki, hogy Nóri miket csinál / nem csinál, és azt válaszolta, hogy érdemes lenne foglalkozni a dologgal, mivel "A fejlődési szakaszok kimaradása vagy felcserélődése az idegrendszeri érési folyamatokat hátráltatja, és ez rosszul befolyásolja az egyensúlyt és a mozgáskoordinációt, a koncentrációs és tanulási képességeket." Persze rohadt drága, mert teljesen személyre szabottan foglalkozik a gyerekekkel, viszont nem olyan, hogy minden héten kell járni. Hanem van egy 1,5 órás állapotfelmérés (10ezer Ft), és utána a következő alkalommal (7ezer Ft) megmutatja, hogy miket kell gyakoroltatni vele. Aztán akár hónapokig nem is kell menni, csak otthon gyakorolni, esetleg videót küldeni neki, és arra válaszol. És ha megint kell valami újat tanítani, akkor lehet újra menni.

Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi legyen, mert biztos, hogy ez az egyik legjobb korai befektetés - már ha tényleg van rá szükség. Aztán arra jutottam, hogy mivel ilyen drága, és azért hatalmas problémák nincsenek Nórival, inkább megpróbálom magam fejlesztgetni. Olvastam pár módszert, hogy hogyan lehet segíteni a hátról hasra fordulást. Takaróra fektetem, és a takaró szélét kicsit felemelem, ettől az oldalára gurul, majd a hasára. Először irtó rosszul ment, de aztán egyre kevesebbet kellett segíteni neki, és most már ott tartunk, hogy elég egy ujjal meglökni, és ha már az oldalán van, átküzdi magát hasra! Nyilván simán meg tudná csinálni egyedül is, nem az a baj, hogy képtelen rá. Hanem hogy egyszerűen nem akarja. Hogy ha háton van, és valaki nem löki oldalra, eszébe se jut, hogy megforduljon. És most már többet teszem hátra is, bár továbbra se szereti annyira.

Már negyedszer voltunk úszni, most már többször merültünk, és jobban ment, mint múltkor. Itthon minden fürdésnél locsolgatom a fejét, és gyakoroljuk a fújás-locsolást is, és nagyon figyelem, hogy mikor vesz levegőt, hogy csak azután dugjam majd a víz alá. Hálistennek egyáltalán nem fél, nem esik kétségbe semmiféle helyzettől.

Egyre többet és egyre ügyesebben négykézlábazik, továbbra is ringatja magát előre-hátra, és néha az egyik lábát előre is tolja, mintha mászni akarna, és ilyen félig kúszás félig mászással már egy keveset előre is tud menni.

Már több mint egy hete hason fekve felhúzza a lábait, és térdelve rugózik előre hátra, gondolom ebből lesz majd a mászás lassanként. Néha még ki is nyomja magát, hogy a térde nincs is lent, csak a lábai és kezei. Legtöbbször hason van, nagyon sokat játszik így. Háton nem igazán szeret lenni, csak rövid ideig, és bár oldalra már jól tud fordulni, csak ritkán teszi, mintha nem lenne kedve hozzá. Pedig nem ártana már hátról hasra is átfordulnia.

Értelmes hangokat még ritkán mond, de gyakran „köpköd”, buborékokat fúj, vagy sikongat, magánhangzókat mondogat. Nagyon figyel, mindent meg akar fogni és kóstolni. Ha Zoli vagy én ránézünk, azonnal mosolyog (másokra csak akkor, ha már ismeri vagy megszokta őket). Ha a hasát vagy nyakát pusziljuk vagy csiklandozzuk, nevet, néha hangosan is. Szereti, ha kukucskálósat játszunk (elbújok, majd hirtelen előbukkanok), ekkor is nevet. Ha az ő szemét takarom le, azt már nem annyira szereti, valahogy kétségbe esik és levegőért kapkod - aztán ha újra lát, mégis mosolyog.

Múlt héten harmadszor voltunk úszni. Csilla olyan ügyesnek látta Nórit már a múltkor is, hogy megpróbáltuk a merülést. A jobb oldalamon, a bal alkarommal kellett tartanom a mellkasa alatt, szólni neki, hogy „merülünk”, az arcába fújni, és jobb kézzel a fejét lenyomni a víz alá. Először tökéletesen ment, másodszor viszont szép nagy kortyot nyelt be, alig kapott levegőt utána. Éreztem, ahogy kuruttyol a gyomrában a benyelt víz, köhögött, fulladozott egy darabig, aztán mintha mi se történt volna, sírás és különösebb kétségbeesés nélkül abbahagyta. Tíz perc múlva pedig akkorát böfögött, hogy egy felnőtt férfi is megirigyelte volna. :) Érdekes volt, hogy nem sírt, mert a legtöbb baba a „fulladásveszély” után ijedt sírásba szokott kezdeni. Csilla azt mondta, sokat számított, hogy én nem estem kétségbe, hogy nyugodt voltam végig. Így utólag belegondolva, tényleg egy másodpercig sem gondoltam, hogy bármi baj lehet, félrenyelt, majd kiköhögi. Azt mondta, nagyon ritka, hogy ilyenkor az anyuka nem ijed meg. Ezen meglepődtem, mert maximum egy kis izgalmat éreztem, de ez egy olyan dolog, amin túlesik a gyerek párszor, aztán megtanulja, hogy hogy ne nyelje be a vizet. Meg én is megtanulom, mikor tehetem a víz alá - most is valszeg épp még a levegővételnél tartott. De nem hiszem, hogy ezen kétségbe kéne esni.

Ezen a héten furcsa dolgokat kezdett művelni. Először is napok óta sokat sír, nyűglődik, semmi nem jó neki. Talán a hidegfrontnak van hozzá köze, bár én nem tudom, mert a frontokból soha semmit nem éreztem. Aztán két egymást követő napon is „ebéd” után aludt másfél-két órát, de ezen kívül semmit. Ennyit egybe sose szokott, csak párszor fél órát. Nagyon jó volt, mert fél óra alatt semmit nem lehet csinálni, de egy hosszabb idő alatt több mindenre jutott idő. Reméltem, hogy megtartja ezt a jó szokását, de ma megint rossz napja van: már 5 óra, és még csak 3x10 percet aludt, és egész nap nyűgös. Tömi a kezét a szájába rögtön kaja után is, pedig tudom, hogy nem éhes. Lehet, hogy most már tényleg jön a foga? Az arca is kipirosodott, pedig nem voltunk olyan sokat kint a hidegben. De ami a legrosszabb, hogy az utolsó két napban az éjszakai 4-5 óra közötti egyetlen ébredés helyett 3x kelt fel. Meg kellett etetnem, de csak pár percig evett, mintha csak szomjas lett volna, és már aludt is. Nem tudom, nem kellene-e bent hagynom a kiságyában ilyenkor, és simizni a hátát, hátha visszaalszik. Nagyon remélem, hogy ez csak átmeneti dolog.

Jövő héten már 5 hónapos lesz. Sokszor sajnálom, hogy már nem olyan nagyon pici, de közben alig várom, hogy ügyesedjen, értelmesedjen. Egyre többet „beszél”, és akiket szeret, azokra sokat mosolyog.

A héten szerdán voltunk oltáson az itteni rendelőben. Most hálistennek 15 hónapos koráig nem kap oltást. Az orvos sokkal szimpatikusabb, mint az előző volt, örülök, hogy hozzá kerültünk. A védőnő is aranyos, de már öreg és márciusban nyugdíjba megy, remélem jó lesz az utóda is. Kedden jön meglátogatni minket itthon.

Az Örsön a gyerekszemészet kicsit vicces volt - eleve telefonon be se lehetett regisztrálni, el kellett menni személyesen, és beutalóval is csak március 10-re tudtak volna legkorábban időpontot adni... Úgyhogy a Péterfybe megyünk, oda is mondjuk csak január 31-én, de legalább nem márciusban...

6-7 hónapos korától már szeretném elkezdeni a hozzátáplálást. Tudom, hogy vannak, akik még tovább kizárólag csak szoptatják a gyereküket, de elvileg ekkor már szüksége van másfajta tápanyagokra is. Viszont szeretnék nagyon óvatos és lassú lenni, egyrészt hogy ne érje sokkhatás, másrészt mert amúgy is hajlamos az allergiára. Elolvastam jópár cikket, könyvet ebben a témában, és összeállítottam egy olyan hozzátáplálási táblázatot, amit én szeretnék. Kb. egy hónappal hátrébb toltam mindent, mint ahogy ajánlják, és minél később adok neki glutént, tejterméket, húst