A héten kedden végre eljutottunk a Heim Pálba a bőrgyógyászatra. Katasztrófa, hogy mennyien vannak ott -, több mint egy órát vártunk úgy, hogy egy ott dolgozó ismerősöm szólt, hogy vegyenek előrébb... Ha kivárjuk a sorunkat, még plusz 1-2 órát ott nyűglődtünk volna a tömegben. Amúgy a diagnózis „enyhe atópiás dermatitis”, ezt mondta a régebbi háziorvosunk is. Ez elméletileg öröklött túlérzékeny bőr, amit majd ki fog nőni. Most kapott rá egy szteroid nélküli kenőcsöt, ami ha 3 napig nem használ, akkor viszont kell a szteroidos. Állítólag kevés nem árt meg belőle, hát nem tudom. Remélem elmúlik az első kenőcstől.

A szeme az antibiotikumos csepptől jópár hétre meggyógyult, de most pár napja megint ugyanúgy elkezdett váladékozni, elég csúnya. Jövő héten a szemészetre is elmegyünk, most már szinte biztos, hogy az a baja, amit pár ismerősömtől is hallottam, hogy elzáródott a könnycsatornája, és ki kell valahogy tisztítani...

Most már nincs olyan nap, hogy ne fordulna meg néhányszor hasról hátra, ez már nagyon jól megy neki. Hátról hasra viszont még mindig nem fordult meg, pedig oldalra már régóta fordulgat.

Még mindig rengeteget alszik, reggel nagyon későn kel, hálistennek. :) Éjjel egyszer, max kétszer kel, de csak rövid ideig, 5-10 percig eszik, aztán kiköpi és alszik tovább. Nappal tovább eszik, és legtöbbször nem alszik bele.

21-én múlt 4 hónapos, nagyon szalad az idő. Már kb. egy hónapja elkezdett háton fekve oldalra fordulni. Az elején azt hittem, már nem sok választja el attól, hogy átforduljon hasra, de aztán érdekes módon jött egy kis szünet, amikor nem csinálta. Most viszont egy hete megint elkezdte, és egyre ügyesebb. az elején a másik oldalon lévő karját még hátul hagyta, most már azzal is nyúl a játékokért. Hasról hátra hosszú szünet után végre újra elkezdett forgolódni, és most már ügyes, minden nap többször is megfordul. Nagyon sokáig elvan magában hason is meg háton is, megfogja a játékokat, a szájába veszi őket, elszórakozik velük. Ha ránézünk, visszamosolyog, de az idegenektől első ránézésre most már kezd sírni.

18-án voltunk először úszni a Stilianos babauszodában. Nagyon drága, de nagyon jó! Nóri nagyon élvezte (meg mi is), egyáltalán nem esett kétségbe a víztől, és sírás nélkül csinálta végig az egész órát meg az előtte-utána lévő hercehurcát. A foglalkozás abból áll, hogy különböző énekek, mondókák kíséretében mindenféle pozícióban úsztatjuk a babákat. Hol hason, hol háton, hol úszódeszkán, hol kiemelve, cikkcakkban, körben, játékokkal, játékok nélkül, előre, hátra, stb stb. Az első 4-5 alkalommal még víz alá nem teszik a gyereket, viszont felkészítik rá. Mindig mondani kell, hogy „merülünk”, ráfújni az arcára (hogy becsukja a szemét-száját), és leönteni a fejét vízzel. Nagyon jó fejlesztő az egész, és láthatóan szeretik a babák. Az ötalkalmas bérletet 2 hónapig lehet felhasználni, ezt ki is fogjuk húzni, mert nagyon drága. De legalább látszik, hogy profi, hozzáértő csapat van, minden nagyon szép, tiszta, a víz nem klórozott, és egyszerre max. 7-en vagyunk egy foglalkozáson. Szeretném, ha szeretné a vizet és hamar megtanulna úszni, mert az úszás a lovaglás után a legjobb sport szerintem. :)

Nagyon nő, már sok ruhát kellett lecserélnem, némelyik 68-as is jó már rá. Dada pelenkát használunk, mert hasonlóan jó, mint a Pampers, viszont olcsóbb (36 Ft egy db). Abból már 3-as kellett, mert a 2-es nagyon kicsi volt. A Berni nevű pelus viszont kiütéseket hozott a popsijára, azt a csomagot elajándékoztam.

A foga még nem jön, legalábbis a már hónapok óta tartó nyáladzáson kívül más jel nincs erre. De nemrég derült ki, hogy az én első fogam csak 7 hónaposan jött ki, úgyhogy talán neki is később fog csak jönni. Viszont 7 hónaposan én már felültem és fel is húztam magam állásba, nagyon kíváncsi vagyok, neki mikor fog ez menni. El nem tudom most még képzelni...

Az ujját sokszor szopja, ha éhes vagy fáradt. Elalváskor nagyon megnyugtatja magát vele, így éjszaka is vissza tudja altatni magát. Éjjel még mindig ugyanúgy, 2-5 között kel fel először, aztán reggel 7-9 között kel, de volt már olyan is, hogy plusz egy evéssel fél 11-ig aludt. :) Ilyenkor nagyon keveset alszik napközben (kb. 3x fél órát), de legtöbbször inkább fél 8-kor kel, akkor alszik egy kicsit hosszabbat is kora délután. Szerencsére nem koránkelős típus, 7-nél előbb szinte soha nem kel fel, vagy ha igen akkor evés után még visszaalszik. Hálistennek, mert én is imádok sokáig aludni. :)

Az esti elalvás előtti szopinál kb. 2-3 naponta valamiért nagyon sír. Először eszik 5-10 percig, aztán kezd sírni, de közben látszik rajta, hogy még éhes, mert időnként mohón elkezd szopni, de aztán újra sír. Ha felemelem függőlegesbe, abbahagyja, de nem böfizik. Ha visszateszem, megint sír, aztán 10-15 perc ordítás után abbahagyja, befejezi az evést és elalszik. Nem tudom mi lehet ez, csak arra tudok gondolni, hogy a hasa fáj, mert néha kakil is közben, de nem mindig. Remélem elmúlik.

Furcsa egyébként, hogy régen már 1-2 hónapos kortól adtak a gyerekeknek gyümölcsöt, főzeléket, most meg azt mondják, csak 6 hónapos kortól. Sok ilyen elv van, amik korszakonként változnak, és lehet, hogy 25 év múlva a mostani elvek is már rosszak lesznek. Mindenesetre jobban belegondolva, azért van az anyatej, hogy a gyerek azt egye, ne pedig mást. Szívem szerint még 6 hónapos kora után se adnék neki mást, de avval riogatnak, hogy addigra kiürül a vasraktára, és pótolni kell. Mindenesetre húst biztos hogy nem adok neki egy éves koráig, pedig azt már 7 hótól ajánlják. Van másban is vas és fehérje, nem csak a húsban.

Régen nem írtam, múlt hét szerdán költöztünk. Egyre kevesebb a rumli, de azért még mindig bőven van mit csinálni, szépítgetni. Reméljük, hogy karácsonyig idebent minden kész lesz, és akkor majd tavasszal jöhet a kert. Nagyon jól érezzük magunkat itt, és végre a kutyák is odakint vannak. Nórival mindent próbáltam ugyanúgy, ugyanabban az időben csinálni, ahogy eddig is, és így észre se vette a változást.

Végül már most külön szobában alszunk, de a két szoba egybe nyitható egy nagy ajtóval, szóval tulajdonképpen közel van azért. De mégis jobb ez így, mert fél év múlva legkésőbb úgyis külön mentünk volna, így meg jobban hozzászokik. Persze nem mintha érdekelné, hogy éppen hol alszik. Még mindig csak egyszer kel fel éjjel, 2 és 5 között valamikor. Aztán a következő kelés tulajdonképpen már reggel van (6-7 körül), de újabban még ezután is visszaalszik egy-két órára, amit imádok, mert 8-9-ig alszunk. :) Nappal két evés között csak ritkán alszik fél óránál többet, de hát az éjjeli 10-12 óra után nem is várható el sokkal több.

Most már egyre többet van el az ágyában a játékaival. Hason fekve egyre jobban kinyomja magát, de még azóta se fordult meg újra. Háton most már szinte mindig oldalra nyúl a játékokhoz, és újabban a két lábát is felhúzza és oldalra fordítja. Nem sok hiányzik, hogy hátról hasra is megforduljon, csak a törzsét és a kezét nem teszi még át a másik oldalra. Már simán a tárgyak után nyúl, és sokszor meg is fogja őket, de még nem tudatosan tartja meg. Rengeteget mosolyog már, ha valaki kedvesen beszél hozzá, szinte mindig. A héten már erősebb hangocskákat is kezdett kiadni magából beszélgetéskor.

Ma voltunk újra ismétlő oltáson: Di-Per-Te (torokgyík, szamárköhögés, tetanusz), H influenza B, gyermekbénulás így egybe. Most már jobban bírtam nézni, Nóri viszont üvöltött, nyilván. Most pedig már órák óta alszik, pedig nappal ugye nem szokott...

Az átfordulás óta még nem próbálkozott újra - bár egyszer mintha akart volna, csak épp a kiságy szélén volt már, és nem tudott. Viszont egyre többször könyököl fel, így magasabbra tudja emelni a fejét, nézegeti a játékokat, jobban elvan. Háton fekve kezd oldalra nyúlni a játékokhoz, néha meg is tudja fogni őket. Ez jó, mert gondolom ebből lesz majd, hogy oldalra, és később hasra fordul. Háton még néha felhúzza a lábait, és a kezével megfogja a térdén a ruháját. Ha fölé hajolok és beszélek hozzá, most már mindig elvigyorodik, rengeteget mosolyog már.

Sajnos a Canesten nem jött be, a nyakán, hónalján, térdhajlatában még mindig piros foltok vannak. Nem is kenem már vele. Sajnos az orvosunknak lesz igaza, hogy túlérzékeny a bőre és később lehet, hogy allergiás, ekcémás lesz… De az általa felírt szteroidos krémet ki se váltottam, azt nem vagyok hajlandó rákenni. Ha túl leszünk a költözés nagyján, el fogom vinni bőrgyógyászhoz, az biztosan jobban meg tudja mondani, mi a helyzet. Egyelőre nem fáj, nem viszket neki, tehát ha nem muszáj, nem kezelném semmivel.

Többek között ezért is körülnéztem kicsit, hogy hogyan lehetne néhány vegyszert kiiktatni az életünkből. Szereztem szódabikarbónát, ami kb ezer dologra jó, ruhamosásra, hajmosásra, szagtalanításra, stb. Szereztem mosódiót és mosószódát mosópor helyett. Egyet már mostam így: 3 ek mosószóda + 1 ek szódabikarbóna a mosópor helyére, 4 ek ecet az öblítő helyére (ez még a mosógépnek is jó), és a ruhák közé 5-6 szem tört mosódió héj egy vászonzacsiba. Nem lettek illatosak a ruhák nyilván, de elég sötét lé jött ki centrifugálásnál, úgyhogy biztosan tisztít. Fehér ruhákhoz elvileg több szódabikarbónát kell tenni. Ha bejön, akkor így fogok mosni, nagy kiszerelésben ezek olcsóbbak is, mint a mosópor, és nem okoz semmiféle allergiát, mérgezést. Szódabikarbónával vagy mosószódával elvileg lehet mosogatni is, súrolni is. Jó lenne kiiktatni a vegyszereket.

Vettem ezen kívül kecsketejszappant, kakaóvajat és shea vajat is, ezek tele vannak vitaminokkal, teljesen bio, és ekcémára is jók. Persze attól még, hogy ezek teljesen természetesek, Nórira még nem mertem alkalmazni, de sejtem, hogy jobbak még a gyógyszertári babafürdetőnél is. Innen vásároltam egyébként: www.testforma.hu , személyesen át lehet venni a cuccokat a XVI. kerületben, úgyhogy még postaköltség sincs.

Tegnap végre rávettem magam, hogy megpróbáljam eltávolítani a koszmót a fejéről, mert már eléggé idegesített. Fürdés előtt 2 órával babaolajjal szépen bekentem a fejét, és jóhiszeműen vártam, hogy majd fürdéskor szépen kimosom belőle és majd könnyen lejön a koszmó is. Frászt. A babaolajat öt hajmosás sem oldotta teljesen (babafürdetővel, mert mást azért nem mertem rárakni), és undorító olajos lett minden. Hiába kapargáltam fogkefével a fejét, a fele se jött le a koszmónak, és plusz még nagyon nem is tetszett neki ez a művelet, úgyhogy úgyhagytam. Aztán ma napközben, mikor egyszer elaludt, keserves munka árán sikerült leszedni végre az egészet. Mondjuk szépen lejött, mert addig az olajtól felpuhult a fejbőre, de a hajából esélytelen volt kifésülni, úgyhogy várom a mai fürdést, hogy végre minden a régi legyen. Ha tudom, hogy ekkora macera, el se kezdem, mert tulajdonképpen csak engem zavart.

Születése óta sokszor váladékozik a szeme is, néha hetekig jó, aztán megint visszajön. Most megint elég csúnya, reggelre nagy csomók vannak a szempilláin és a szeme körül, és napközben is sokszor kell kitisztítani. Úgyhogy csináltam kamillateát, és azzal borogatom reggel és este, remélem végre elmúlik.

A mai nap gyors infója: háromszor egymás után is átfordult hasról hátra! :) Ebből kettőt sikerült le is videóznom, az elsőről totál lemaradtam, csak azt vettem észre hogy a hátán van, pedig hasra tettem. Nem úgy csinálta, ahogy gondoltam - nem nyomta fel magát a karjával, hanem a feje alá tette az egyik karját, oldalra fordult, és szép lassan a teste és a popója is átfordult. És aztán nézett nagy szemekkel hogy mivan. :)

Az utóbbi hetekben nagyon rászokott az ujjszopásra. Érdekes, hogy nem a hüvelykujját, hanem vagy ökölbe szorítva, vagy kinyújtva a mutatóujját szopja. Tulajdonképpen örülök is ennek, mert könnyen meg tudja magát nyugtatni ezzel. Ha nyűgös, fáradt, és elkezdi szopni az ujját, azonnal megnyugszik, és legtöbbször így is alszik el. Többek között ezért sem kell altatni már. A nyála emiatt továbbra is nagyon folyik, de ez természetes. Hogy majd mikor és hogyan szokik erről le, és hogy jó ötlet volt-e ez a cumi helyett, azt meglátjuk, de még nagyon pici.

Ami ezzel kapcsolatban kérdéseket vet fel, az az, hogy nem hiszi-e azt az ujjszopáskor, hogy eszik? Nem csalódik-e, hogy nem jön belőle tej? Nem elégíti-e ki magát ezzel annyira, hogy utána már kevésbé legyen éhes és kevesebbet egyen? Mert bizony van olyan, hogy a kajaidő közeledtével elkezdi szopni az ujját, ebbe szépen belealszik, és fel sem kel, amikor eljön az evés ideje. Éjszaka is gyakran percek óta tartó cuppogásra kelek ahelyett, hogy nyögdécselne, hogy éhes. Talán azt hiszi, majd ő elintézi egyedül a kajálást? Így már nem is tudom, éjjel mikor etessem meg, mert attól még, hogy felkel és cuppog, nem biztos, hogy éhes is, hiszen nem sír, nem nyög, teljesen jól elvan. Éjjel csak arra szoktam figyelni, hogy 3 óránál ne egyen sűrűbben, ha már ennél több telt el, akkor kap enni.

Nappal most már szinte mindig pontosan 3 óránként etetek. Kisebb elcsúszások hosszabb alvás vagy halálos éhség miatt előfordulnak, de nem sűrűn. Így tudok előre tervezni, és ő is egy rendhez van szokva. Valahogy nem vagyok híve a nagyon igény szerinti szoptatásnak, pedig most ezt favorizálja mindenki. Az, hogy az etetések pontosan mikor vannak, az azért változó, nagyjából az éjszakai első felkeléstől függ, mert onnantól indulnak a 3 órák. Próbálom számolgatni, hogy majd később melyik időpontok lesznek jók a reggeli-tízórai-ebéd-uzsonna-vacsora számára, és arra jutottam, hogy majd a 7-10-1-4-7 lesz a legjobb. Ezt persze most még nem tartom, mert egyelőre este 9 körül alszik el, és fél 9-kor még eszik egyet. De később, ha majd előbb fektetem, akkor ez lesz a megfelelő.

Szeretném, ha végre forogna is (bár ahogy a fórumokat olvasom, a legtöbb baba 4-6 hó között kezd forogni), de már van aki leelőzött minket, pedig később született. Igazából hason fekve nagyon szépen emeli a fejét már egész pici kora óta, a háta-nyaka nagyon erős már. Viszont legtöbbször nem támasztja ki magát a karjával, nem nyomja ki magát, hanem a karjait széttárja és egyszerűen izomból tartja a fejét, ami marha nehéz lehet. Így viszont az átfordulásnak esélye sincs egyelőre. Hátról hasra meg szintén nem próbálkozik, nem fordul el még oldalra. Ezen a honlapon egész jó dolgokat találtam erről: http://www.babaprojectproba.eoldal.hu/cikkek/nyitooldal/a-mozgasfejlodes-segitese.html . Vannak gyakorlatok is a különböző mozgásfejlődések segítéséhez, néha csinálgatom vele, nagyon tetszik neki. Persze még nincs 3 hónapos, elvileg még van ideje bőven.

Nagyon szalad az idő, én viszont már annyira várom, hogy lehessen vele értelmesebb dolgokat is csinálni, játszani vele, mesélni neki, beszélgetni vele, kirándulni, kutyázni, lovagolni, úszni… :)

Most még csak ott tartunk, hogy a játékok kezdik egyre jobban érdekelni. Sokszor jobban figyel rájuk már, mint az emberi arcra, főleg azokra, amiknek szeme van - ezekre mosolyog is és beszél hozzájuk. Érdekes, hogy az első próbálkozások után, hogy megfogja a tárgyakat, egy hétig nem is próbálta, inkább beszélgetett velük. Aztán a héten megint elkezdett nyúlni utánuk, és most már ügyesebben rá tud fogni, néha a szájához is húzza.

Az óraátállítás egyikünknek sem tett jót, olyan sötét van már 4-5 körül, hogy teljesen felborul az időérzéke. Többet alszik nappal ebben a sötét időben, viszont ettől teljesen függetlenül az éjszakát mindig ugyanúgy egy szopival végigalussza. Reggel általában 6-7 körül már kel, de másfél órával később megint alszik egy rövidebbet.

Ha hasra fektetem, egyre tovább van el magában, nézegeti a játékokat, képes nagyon sokáig fent tartani a fejét. Mióta nyáladzik, mindig teszek a feje alá egy textilpelenkát. Sajnos ahogy ügyesedik, ezt a pelenkát a mocorgással, fejforgatással most már másodpercek alatt teljesen maga alá gyűri, rágja, szopizza, és két perc alatt tiszta nyál lesz az egész. Nyilván nem jó egy hideg, nyálas gombócon aludni, de egyelőre nem tudok jobb megoldást, mert ha a lepedőjével csinálja ugyanezt, azt még kicserélni se tudom.

Ha háton fekszik, nagyon sokáig lehet vele játszani a kiságyban, imádja, ha mutogatom neki a játékokat, mozgatom, beszélek hozzá. Ilyenkor annyira izgatott lesz, hogy kapálózik a kezeivel-lábaival, a száját nyitogatja.

Elalvás előtt (este is és nappal is) most már csak nagyon ritkán sír. Ha esetleg nem elég álmos még, felemeli a fejét és nézelődik, de ha otthagyom, egy idő után teljesen magától elalszik, legtöbbször nem kell már hátsimi meg rázogatás. Nem tudom, hogy ez végül annak az eredménye-e, hogy az elejétől fogva a kiságyban altattam, és ha láttam, hogy álmos, nem vettem már ki -, inkább simogattam, ráztam a hátát, és bizony azért egy kicsit hagytam sírni is. Ha igen, akkor örülök, hogy kitartottam és így csináltam.

Ezek a dolgok most nagyon segítenek, mert közben végre elkezdhettem pakolni, két héten belül költözünk. Így, hogy Nórit ébren is többször tudom letenni a kiságyba, és altatni sem kell, több időm van erre.

Két dolog is történt múlt héten, ami említésre méltó. Az egyik, hogy keddről szerdára (okt. 22-23.) átaludta az éjszakát! 9 hetes volt éppen szerdán, hétfőn pedig 2 hónapos, úgyhogy ez elég korán sikeredett. Na persze ez csak egyszeri eset volt, mert azóta ugyanúgy egyszer kel, mint előtte, de gondolom majd egyre több ilyen lesz, és a végén már egyszer sem fog kelni. De hát az egyszer kelés is bőven jó, negyed óra az egész. :)

A másik, hogy szintén 22-én először láttam, hogy tudatosan próbálja megfogni az előtte lévő játékot. Néha sikerül is elérnie, persze nem fogja még meg. Teljes izgalomba kerül, hadonászik a kezeivel, és nagyon koncentrál, hogy hozzá tudjon érni. Érdekes, hogy főleg a jobb kezét használja - mondjuk valószínű is, hogy jobb kezes lesz, mert se nálunk, se Zoliéknál nincs bal kezes a családban.

25-én, pénteken voltunk dokinál, kapott oltást mindkét combjába. Hát mondanom sem kell, hogy nem mertem odanézni, és utána még tíz percig azon erőlködtem, nehogy én is sírjak. Szerencsére nem lázasodott be tőle, de sokat aludt aznap.

A doki megnézte a hajlataiban (nyakán, hónalján, füle mögött) lévő piros, néha nedvedző foltokat, és azt mondta, túlérzékeny a bőre. Hogy később kevesebb eséllyel alakuljon ki allergia, felírt egy krémet. Itthon megnéztük, és kiderült, hogy szteroid van benne (laticort), úgyhogy nem tudtam, mit csináljak – kenjem rá, vagy ne. Végül az új lovas felestartómat, Katát kérdeztem meg, mert ő is gyerekorvos. Ő azt mondta, ne kenjem rá, mert mivel ezek a részei nem tudnak szellőzni, szerinte csak gomba, szórjak rá hintőport, és kenjem Canestennel. Most tegnap óta kenem, még nincs változás, de remélem, hogy nem kell használnom a szteroidos krémet. És azt is remélem, hogy nem lesz allergiás, ekcémás később. Én sose voltam semmire allergiás, de Zoli azért elég ekcémás volt és néha még most is az.

Vasárnap a családban hárman is bérmálkoztak (Sári, Emese, Bálint). Sárinak én lettem a bérmaanyja, ezért már pénteken el kellett mennem egy másfél órás próbára, és vasárnap is másfél óra volt a mise. Pénteken anyukám, vasárnap Zoli anyukája vigyázott rá, minden rendben volt és én is túléltem. :) Merthogy Nóri nem hiszem hogy felfogta még, hogy nem vagyok vele, én viszont baromi hülyén éreztem magam nélküle, de hát gondolom máskor is lesz ilyen, hozzá kell szokni.

A múlt hét eleje furcsa volt: nappal nagyon keveset aludt. Régebben azért nappal egyszerre 1-2 óra legalább megvolt, de most jópár napig nem volt fél óránál hosszabb alvása. Ez elég kellemetlen volt, mert közben nyűgös is volt, és semmi nem volt jó neki.  Most egy picit jobb a helyzet, de most sem alszik túl sokat, és gyakran felébred, már nem lehet mellette annyira zajongani, mint régebben. Sokszor csak negyed órákat alszik, pedig ilyen sose volt előtte. Az éjszakák viszont a nappali alvásmennyiségtől függetlenül még mindig ugyanolyan jók, egyszer kel, eszik és alszik vissza.

Pár hete kezdte a kezét a szájába venni, és most már egyre többször szopja az öklét. Van, hogy azért, mert éhes, de sokszor közvetlenül kaja után is, ami azért kicsit elgondolkodtatott. Nyilván egy ekkora gyereknek szüksége van arra, hogy szopó mozdulatokat végezzen, még ha nem is éhes. Ezért lenne a cumi. De ha nem adok neki cumit, vajon nem szokik-e rá az öklére, és ha igen, nem nehezebb-e leszoktatni róla, mint a cumiról? Mert a cumit el lehet venni tőle, de a kezét nyilván nem. Mégis magát a cumit annyira természetellenesnek, idegennek, egy hazugságnak tartom, úgy érzem, átverném vele a gyereket. Adnék neki valamit, amiről azt hiszi, hogy jön majd belőle valami kaja, de nem jön semmi. És hát inkább az öklét szopja, mint egy műanyagot. Nyilván az egész rászokás-leszoktatás dolog teljesen gyerekfüggő. Úgyhogy csak remélni tudom, hogy jó lesz így, ahogy csinálom.

Egyébként az ökölrágás kb egyidőben kezdődött a nyáladzással, még az is lehet, hogy fog van a háttérben. Bár az elég korai lenne még, és látszólag nem is fáj neki, nem sír tőle.

Pár napja szereztem használtan egy „pihenőszéket”. Lehet állítani a magasságát, tud benne aludni is és nézelődni is, lehet ringatni is, úgyhogy jobban elvan benne, mint az ágyában. Hordozható, összecsukható is, úgyhogy tudjuk vinni vendégségekbe is. Viszont ezen nincs olyan tartó, amire játékokat lehetne akasztani, így azért egy idő után unatkozik benne. Majd valahogy teszek rá valamit.

A játékok, tárgyak iránt már egyre jobban érdeklődik. Ha sír, már sokszor meg lehet nyugtatni azzal, ha egy csörgőt csörgetek előtte. Nagyon sokáig bárja nézegetni ugyanazt a tárgyat, főleg, ha csörög is. Még nem nyúl értük, de néha mintha már próbálkozna. Nagyon várom már, hogy meg tudja őket fogni, mint ahogy azt is, hogy végre forogjon. Utánaolvastam, és az nem teljesen normális, hogy én már 4 hetesen megfordultam, általában 2-5 hónapos kor között fordulnak meg először a babák. Azért naponta többször is hasra teszem, hogy erősödjön, hátha egyszer átfordul. De még nem nyomja ki magát eléggé a kezével, sokszor kéz nélkül tartja a fejét.

Most már 5 kg körül van, továbbra is jól eszik. A hasa szinte sose fáj már.

Egy idegesítő dolog van, hogy néha elveszti az időérzékét. Úgy értem, 90%-ban mindig este 9 körül alszik el, akkor jön a hosszú alvás hajnalig. Viszont van az a 10%, amikor valami miatt előbb merül ebbe a hosszú mély álomba. Ez nem olyan, mint a napközbeni alvások, hogy könnyen fel lehet kelteni - ilyenkor tökmindegy mit csinálok vele, alszik tovább. És ha elalszik 9 helyett 5-kor vagy 7-kor vagy amikor épp rájön, akkor ugye előbb kel fel, és az egész éjszaka egy rémálom, mert addig már kialussza magát. Én meg nyilván alig alszom ilyenkor.

Érdekes dolog ez az időérzék egyébként. Sokszor gondolkodom azon, hogy mi az az erő, ami arra készteti ilyen kicsi korban, hogy legyen egy hosszabb alvása is, ráadásul többnyire azonos időben, éjjel. Honnan tudja, hogy éjszaka van? Honnan tudja, hogy hosszabbat kell aludni? És mi okozza azt, hogy néha ez csúnyán elcsúszik? Azért is írom, mert például ma is ilyen napunk van: délután 5-kor aludt el, és így hajnal 4 helyett már éjfélkor kelni fog, és a következő kelése után (hajnal 3) már nem akar majd aludni. Előre várom...

A múlt héten elkezdett nőni a végleges haja, pedig még nem hullott ki az összes születéskori, úgy látszik, rá fog nőni. Így legalább nem lesz kopasz. Világosabbra számítottam egyébként, mert igaz, hogy Zolival mindketten barnák vagyunk, de kiskorunkban azért majdhogynem szőkék voltunk. Neki viszont csak egy egész picit világosabb az új haja a réginél.

A szeme viszont úgy tűnik, nem lesz barna, mint nekem. Kicsit világosodik, általában olyan sötétszürkés, de van hogy kékesnek vagy zöldesnek néz ki. Zolinak zöld, nem tudom, neki milyen lesz. Mindenesetre a formája olyan, mint az enyém, nagy és kerek. :)

Nagyon nő már ő is, lassan közelíti az 5 kilót, és bizony vannak már ruhák, amiket már nem tudok ráadni, mert kinőtte, úgyhogy folyamatosan veszem elő a nagyobbakat. Nagyon formás, se nem kövér, se nem sovány. A tokáján és a combján vannak hurkái, de az teljesen normális.

A múlt héten rájött arra is, hogy szopi közben nagyszerűen lehet nézelődni. Észrevett engem is, ilyenkor néha még rám is mosolyog, ami persze azt eredményezi, hogy nem eszik rendesen. Azért olyan sűrűn nem csinálja, főleg ha éhes, úgyhogy ebből nincs gond.

Kb. egy hete kezdtem el fürdés után még egyszer megetetni (fél 9 körül), mert akkor már nagyon álmos, és belealszik az evésbe. Utána simán le tudom tenni, nem sír és hajnalig fel sem kel. Ez így neki is jobb, tovább bírja éjszaka, és ez nem hiszem, hogy bármi rossz szokást kialakítana. A legnyűgösebbek a délutánok és esték, ekkor már nem nagyon alszik, kezd fáradni, és ettől nyűgös, sokat sír. De legalább éjszakára kiüti magát. :)

Az utóbbi pár napban voltunk csípőszűrésen, és ultrahangon is (koponya, hasi, csípő), minden rendben volt.

Közben azzal szembesültem, hogy nem vagyok hajlandó rábízni bárkire is hosszabb időre. Zoli az egyetlen, akinek 1-2 órára otthagytam már, de ez még csak párszor fordult elő, az is legtöbbször úgy, hogy az közelben ott voltam (lovardában pl.). Ez nem azért van, mert mások nem tudnának rá vigyázni -, nyilván biztonságban lenne szinte bárkivel. Talán benne van az etetés miatti para is (nehogy előbb legyen éhes), mert azt nyilván csak én tudom megcsinálni. De a lényeg, hogy egyszerűen azt érzem, hogy együtt kell lennünk, hogy szükségünk van egymásra, hogy tudnom kell minden pillanatban, hogy éppen mit csinál. Én ismerem a legjobban, és én tudom, mikor mi baja van. Ez nem aggódás, hanem inkább valami érzelmi kötődés. Persze az is lehet, hogy nekem nagyobb szükségem van rá, mint neki rám, nemtom. De ezért ha hosszabb időre megyek valahová, mindig magammal viszem. Persze nem megyünk sok helyre, és nagyon jókat alszik a lovardában is a friss levegőn, és a vendégségekben is a beszélgetések alatt.