A múlt héten elkezdett nőni a végleges haja, pedig még nem hullott ki az összes születéskori, úgy látszik, rá fog nőni. Így legalább nem lesz kopasz. Világosabbra számítottam egyébként, mert igaz, hogy Zolival mindketten barnák vagyunk, de kiskorunkban azért majdhogynem szőkék voltunk. Neki viszont csak egy egész picit világosabb az új haja a réginél.

A szeme viszont úgy tűnik, nem lesz barna, mint nekem. Kicsit világosodik, általában olyan sötétszürkés, de van hogy kékesnek vagy zöldesnek néz ki. Zolinak zöld, nem tudom, neki milyen lesz. Mindenesetre a formája olyan, mint az enyém, nagy és kerek. :)

Nagyon nő már ő is, lassan közelíti az 5 kilót, és bizony vannak már ruhák, amiket már nem tudok ráadni, mert kinőtte, úgyhogy folyamatosan veszem elő a nagyobbakat. Nagyon formás, se nem kövér, se nem sovány. A tokáján és a combján vannak hurkái, de az teljesen normális.

A múlt héten rájött arra is, hogy szopi közben nagyszerűen lehet nézelődni. Észrevett engem is, ilyenkor néha még rám is mosolyog, ami persze azt eredményezi, hogy nem eszik rendesen. Azért olyan sűrűn nem csinálja, főleg ha éhes, úgyhogy ebből nincs gond.

Kb. egy hete kezdtem el fürdés után még egyszer megetetni (fél 9 körül), mert akkor már nagyon álmos, és belealszik az evésbe. Utána simán le tudom tenni, nem sír és hajnalig fel sem kel. Ez így neki is jobb, tovább bírja éjszaka, és ez nem hiszem, hogy bármi rossz szokást kialakítana. A legnyűgösebbek a délutánok és esték, ekkor már nem nagyon alszik, kezd fáradni, és ettől nyűgös, sokat sír. De legalább éjszakára kiüti magát. :)

Az utóbbi pár napban voltunk csípőszűrésen, és ultrahangon is (koponya, hasi, csípő), minden rendben volt.

Közben azzal szembesültem, hogy nem vagyok hajlandó rábízni bárkire is hosszabb időre. Zoli az egyetlen, akinek 1-2 órára otthagytam már, de ez még csak párszor fordult elő, az is legtöbbször úgy, hogy az közelben ott voltam (lovardában pl.). Ez nem azért van, mert mások nem tudnának rá vigyázni -, nyilván biztonságban lenne szinte bárkivel. Talán benne van az etetés miatti para is (nehogy előbb legyen éhes), mert azt nyilván csak én tudom megcsinálni. De a lényeg, hogy egyszerűen azt érzem, hogy együtt kell lennünk, hogy szükségünk van egymásra, hogy tudnom kell minden pillanatban, hogy éppen mit csinál. Én ismerem a legjobban, és én tudom, mikor mi baja van. Ez nem aggódás, hanem inkább valami érzelmi kötődés. Persze az is lehet, hogy nekem nagyobb szükségem van rá, mint neki rám, nemtom. De ezért ha hosszabb időre megyek valahová, mindig magammal viszem. Persze nem megyünk sok helyre, és nagyon jókat alszik a lovardában is a friss levegőn, és a vendégségekben is a beszélgetések alatt.