Két dolog is történt múlt héten, ami említésre méltó. Az egyik, hogy keddről szerdára (okt. 22-23.) átaludta az éjszakát! 9 hetes volt éppen szerdán, hétfőn pedig 2 hónapos, úgyhogy ez elég korán sikeredett. Na persze ez csak egyszeri eset volt, mert azóta ugyanúgy egyszer kel, mint előtte, de gondolom majd egyre több ilyen lesz, és a végén már egyszer sem fog kelni. De hát az egyszer kelés is bőven jó, negyed óra az egész. :)

A másik, hogy szintén 22-én először láttam, hogy tudatosan próbálja megfogni az előtte lévő játékot. Néha sikerül is elérnie, persze nem fogja még meg. Teljes izgalomba kerül, hadonászik a kezeivel, és nagyon koncentrál, hogy hozzá tudjon érni. Érdekes, hogy főleg a jobb kezét használja - mondjuk valószínű is, hogy jobb kezes lesz, mert se nálunk, se Zoliéknál nincs bal kezes a családban.

25-én, pénteken voltunk dokinál, kapott oltást mindkét combjába. Hát mondanom sem kell, hogy nem mertem odanézni, és utána még tíz percig azon erőlködtem, nehogy én is sírjak. Szerencsére nem lázasodott be tőle, de sokat aludt aznap.

A doki megnézte a hajlataiban (nyakán, hónalján, füle mögött) lévő piros, néha nedvedző foltokat, és azt mondta, túlérzékeny a bőre. Hogy később kevesebb eséllyel alakuljon ki allergia, felírt egy krémet. Itthon megnéztük, és kiderült, hogy szteroid van benne (laticort), úgyhogy nem tudtam, mit csináljak – kenjem rá, vagy ne. Végül az új lovas felestartómat, Katát kérdeztem meg, mert ő is gyerekorvos. Ő azt mondta, ne kenjem rá, mert mivel ezek a részei nem tudnak szellőzni, szerinte csak gomba, szórjak rá hintőport, és kenjem Canestennel. Most tegnap óta kenem, még nincs változás, de remélem, hogy nem kell használnom a szteroidos krémet. És azt is remélem, hogy nem lesz allergiás, ekcémás később. Én sose voltam semmire allergiás, de Zoli azért elég ekcémás volt és néha még most is az.

Vasárnap a családban hárman is bérmálkoztak (Sári, Emese, Bálint). Sárinak én lettem a bérmaanyja, ezért már pénteken el kellett mennem egy másfél órás próbára, és vasárnap is másfél óra volt a mise. Pénteken anyukám, vasárnap Zoli anyukája vigyázott rá, minden rendben volt és én is túléltem. :) Merthogy Nóri nem hiszem hogy felfogta még, hogy nem vagyok vele, én viszont baromi hülyén éreztem magam nélküle, de hát gondolom máskor is lesz ilyen, hozzá kell szokni.