Nagyon szalad az idő, én viszont már annyira várom, hogy lehessen vele értelmesebb dolgokat is csinálni, játszani vele, mesélni neki, beszélgetni vele, kirándulni, kutyázni, lovagolni, úszni… :)

Most még csak ott tartunk, hogy a játékok kezdik egyre jobban érdekelni. Sokszor jobban figyel rájuk már, mint az emberi arcra, főleg azokra, amiknek szeme van - ezekre mosolyog is és beszél hozzájuk. Érdekes, hogy az első próbálkozások után, hogy megfogja a tárgyakat, egy hétig nem is próbálta, inkább beszélgetett velük. Aztán a héten megint elkezdett nyúlni utánuk, és most már ügyesebben rá tud fogni, néha a szájához is húzza.

Az óraátállítás egyikünknek sem tett jót, olyan sötét van már 4-5 körül, hogy teljesen felborul az időérzéke. Többet alszik nappal ebben a sötét időben, viszont ettől teljesen függetlenül az éjszakát mindig ugyanúgy egy szopival végigalussza. Reggel általában 6-7 körül már kel, de másfél órával később megint alszik egy rövidebbet.

Ha hasra fektetem, egyre tovább van el magában, nézegeti a játékokat, képes nagyon sokáig fent tartani a fejét. Mióta nyáladzik, mindig teszek a feje alá egy textilpelenkát. Sajnos ahogy ügyesedik, ezt a pelenkát a mocorgással, fejforgatással most már másodpercek alatt teljesen maga alá gyűri, rágja, szopizza, és két perc alatt tiszta nyál lesz az egész. Nyilván nem jó egy hideg, nyálas gombócon aludni, de egyelőre nem tudok jobb megoldást, mert ha a lepedőjével csinálja ugyanezt, azt még kicserélni se tudom.

Ha háton fekszik, nagyon sokáig lehet vele játszani a kiságyban, imádja, ha mutogatom neki a játékokat, mozgatom, beszélek hozzá. Ilyenkor annyira izgatott lesz, hogy kapálózik a kezeivel-lábaival, a száját nyitogatja.

Elalvás előtt (este is és nappal is) most már csak nagyon ritkán sír. Ha esetleg nem elég álmos még, felemeli a fejét és nézelődik, de ha otthagyom, egy idő után teljesen magától elalszik, legtöbbször nem kell már hátsimi meg rázogatás. Nem tudom, hogy ez végül annak az eredménye-e, hogy az elejétől fogva a kiságyban altattam, és ha láttam, hogy álmos, nem vettem már ki -, inkább simogattam, ráztam a hátát, és bizony azért egy kicsit hagytam sírni is. Ha igen, akkor örülök, hogy kitartottam és így csináltam.

Ezek a dolgok most nagyon segítenek, mert közben végre elkezdhettem pakolni, két héten belül költözünk. Így, hogy Nórit ébren is többször tudom letenni a kiságyba, és altatni sem kell, több időm van erre.