Nemrég a pisivel eléggé szenvedtünk, hol jobb, hol rosszabb időszakok váltották egymást. Bár télen már volt egy jobb időszak, pár hónapja elkezdett megint nem szólni, ha pisilnie kellett. Kb egy hónapja elkezdtem kicsit komolyabban foglalkozni a dologgal, és mostanra sokat javult, szinte 100%-os.

Az a baj, hogy annyi helyre járunk, és indulás előtt mindig elviszem pisilni, meg alvás előtt is, hogy ne legyen baj, sőt régebben ha már egy ideje nem pisilt, akkor is elvittem. Ő pedig ezekkel nagyjából át is tudott vészelni egy napot, szépen rászokott, hogy nem szól, minek is, ha úgyis mindig elviszem őt. Ha nem vittem el, akkor pedig addig tartogatta szólás nélkül, amíg végül be nem csurgott. Ha csak kérdeztem, hogy kell-e pisilni, akkor a válasz mindig nem volt, akkor is, ha tudtam hogy kell neki.

Aztán rájöttem, hogy ez így nem jó, úgyhogy vettünk neki Sparos matricás könyvet, aztán amikor betelt, másfajta matricás foglalkoztató füzetet, és kitaláltam, hogy csak akkor ragaszthat matricát, ha magától szól hogy pisilnie kell, hátha ezzel motiválom. Biztos voltam benne, hogy csak lusta szólni, hiszen ősszel már jobban ment a dolog. Az elején elkezdett egy kicsit szorongani emiatt, volt hogy sokkal többször pisilt be, mint előtte. Aztán hullámzó lett, voltak jobb és rosszabb napok, "sajnos" okos volt, ha akart ragasztani matricát, akkor akkor is szólt, ha nem is kellett pisilnie; ha viszont mással foglalkozott és épp eszébe sem jutott a matrica, akkor esze ágában sem volt szólni. Féltem, hogy emiatt szorongani vagy stresszelni fog, de azt sem szerettem volna, hogy azt érezze, nyugodtan bepisilhet. Hálistennek kitartottam az elveim mellett, és az utóbbi hetekben végre egész jó aránnyal helyére kattant a dolog, de a matricázást még sokáig nem hagyom abba, mert az nagyon motiválja.

A legnehezebb akkor volt, amikor az udvaron játszott, akkor egyáltalán nem szólt, nyilván azért, nehogy be kelljen jönni, úgyhogy olyankor most már mindig kivisszük a bilit, és úgy már több kedve lett hozzá. Ugyanez volt akkor is, ha máshol voltunk, de ott azért a mai napig figyelek arra, hogy biztosan ne kelljen neki, mert nem akarom magunkat leégetni, úgyhogy bizonyos időközönként elviszem. Nyárig nagyon szeretném, ha ez tökéletesen rendeződne, mert Balatonon folyton kint leszünk, és ott is szólnia kell majd. (Ha egyáltalán le tudunk majd menni, de ez más téma.)

Beírattuk az óvodába. Még április elején volt egy nyílt nap, amire mindhárman elmentünk. Bent a csoportban az első fél órában teljesen meg volt szeppenve, nem szállt ki az ölemből, senkihez sem szólt, senkihez nem mert odamenni, semmilyen játékot nem mert megnézni. Idővel egy kicsit oldódott, de látszott, hogy a sok gyerek és a hangzavar nem tetszik neki, és inkább csendes megfigyelőként viselkedett. Aztán amikor lementünk az udvarra, ott nagyon tetszettek neki a játékok, úgyhogy teljesen kinyílt, de azért a gyerekeket itt is inkább kerülte (mint ahogy a játszótéren is kerüli őket, de csúszni-mászni meg imád).

Beszéltem a Malacka csoport óvónőivel, ők szimpatikusabbak voltak, mint a másik induló kiscsoport, úgyhogy valószínűleg ez lesz. Beszéltem a vezető óvónővel is, kérdeztem, hogy a kistesó miatt lehetséges-e Nórit később küldeni oviba. Azt mondta, abszolút lehetséges, csak ettől még mindenképp be kell íratni, és ha felvették, egy nyilatkozatot kell írni, hogy miért nem szeretnénk még járatni. Ez így is történt, beírattuk, most várjuk hogy felveszik-e (de ez szinte 100%, mert körzetes), és majd írunk nyilatkozatot. Azóta sokat gondolkodtam azon, vajon mi lenne neki a legjobb, de végül arra jutottam, hogy fél évig mindenképpen otthon fogom tartani még, januártól pedig  még meglátom, hogy rendesen kezd járni, vagy csak heti pár napot.

Továbbra is járunk zenebölcsire Szedlacsek Katihoz. Nóri a legidősebb a csoportban, viszont a legügyesebb is, Kati komolyan szokta dicsérni, azt mondja, nagyon tehetséges. Nemrég egyedül elénekelt egy dalt a többiek előtt xilofon kísérettel, tökéletes hangnemben, tökéletes szöveggel, ritmussal. Meg is tapsolták, és nagy dicséreteket kapott, Kati mindenkép szeretné, ha tovább járnánk vele (szeptembertől egy darabig valószínűleg másnak kell majd vinnie, nagyon remélem hogy a mama vagy a Lilla rá fognak érni). Jót is tett ez neki, bátrabban adja elő magát azóta. Büszke is vagyok rá, bár őszintén szólva mi is ugyanilyen jól tudtunk énekelni ennyi idősen, és nem érzem ezt kivételes tehetségnek, de állítólag ez ritka. Legyen igaza. :)

Egész ősszel és télen nem volt beteg, tulajdonképpen másfél éves kora óta nem volt lázas, most viszont volt egy kétnapos láza. Valószínű, hogy napszúrást kaphatott, mert semmi egyéb tünete nem volt (egyszer hányt csak, de már a betegség végén, amikor nem volt láza). Az egész két napot összesen 2 db Germicid kúppal megúsztuk, akkor adtam neki amikor nagyon felment a láza, orvost nem hívtam.

Ezzel kapcsolatban sok dolog eszembe jutott magammal kapcsolatban, amiket sokan nem értenek meg, de én egészen biztos vagyok benne, hogy jól csinálom és így akarom csinálni. Először is, a betegség elején sosem adok még lázcsillapítót, hátha magától hamar kimegy belőle (volt ilyen is régen), és a láz egyébként is éppen azért van "kitalálva", hogy kiölje a betegséget. Persze ha egy darabig nem megy le a láza, vagy ha nagyon szenved, akkor nyilván jöhet a kúp. Másodszor, nem adok ibuprofen tartalmú lázcsillapítót, mert arról sok rosszat olvastam (erről megoszlanak a vélemények, és mivel nem értek hozzá, nem vagyok persze biztos benne, hogy az amit adok helyette, sokkal jobb, de legalább a lelkem megnyugtatja). Harmadszor, nem hívok vagy viszem el orvoshoz. Eddig soha nem vittem el ilyen lázas betegség miatt, és amíg nincs különleges tünete, vagy nincs nagyon sokáig rosszul, nem is fogom. Egyrészt nem bízom meg egyetlen orvosban sem. Honnan tudhatná, hogy éppen mi a baja, hiszen egy sima láz ezerféle betegség tünete lehet? Másrészt ha elviszem, akkor ő azonnal valami gyógyszert fog felírni, hiszen mi másért vinném oda, mint hogy meggyógyítsa. A szervezet felesleges mérgezését viszont hülyeségnek tartom, az esetek 99%-ában a lehető legegyszerűbb és legkisebb mennyiségű lázcsillapítóval pár nap alatt meggyógyul. Van, aki ezt felelőtlenségnek tartja, de én éppen azt gondolom, hogy ezzel vagyok tudatos és felelős szülő, aki figyel arra, hogy a gyereke a lehető legkevesebb mérget kapja a szervezetébe. Ezért nem adatom be a nem kötelező oltásokat sem. Ezekhez tartom magam, és nem fogok másképpen cselekedni csak azért, mert mások az első tüsszentésre is orvoshoz rohannak és adják a gyógyszereket.

Végre áttértünk a Bogyó és Babóca mániáról a rendes mesékre. Sok Grimm- és népmesét olvasok neki, amik nehezebb nyelvezetűek, bonyolultabbak, hosszabbak, sokszor kevesebb a kép hozzájuk, és ráadásul néha vannak bennük félelmetes vagy szomorú részek is. Viszont pont ezek miatt szerintem sok területen nagyon fejlesztik őt, plusz nagyon élvezi is őket. Talán ebből kifolyólag is, egyre választékosabban beszél, és egyre érdekesebb témákról lehet vele beszélgetni.

Szeret társasjátékozni, egyelőre legtöbbször még csak színdobókockás játékokat játszunk, mert a számolás még nehezen megy neki. Hálistennek tökéletesen fogadja, ha nem ő nyer, soha nem volt ebből hiszti. Igyekszem is igazságosan játszani vele, hadd tudja meg, milyen az, ha másnak van nagyobb szerencséje, és mivel egyáltalán nem zavarja a dolog, sikerül is. Türelmes is hozzá, kitartó is, úgyhogy öröm vele játszani.