Az altatás rész már egész jól megy - vagy lehet hogy csak én szoktam hozzá jobban a síráshoz -, mindenesetre legtöbbször a kiságyában alszik el, hason, hosszabb-rövidebb sírdogálás után, mikor milyen passzban van. Ha sokat sír, próbáltam, hogy jobb-e ha kiveszem, de ugyanúgy sír tovább a karomban is, úgyhogy valószínűleg nem az a baja, hogy bent kell lennie az ágyában, hanem egyszerűen fáradt. Úgyhogy megnyugodtam, hogy nem én vagyok a gonosz anya, aki hagyja sírni az ágyában a gyerekét. Ilyenkor addig simogatom a hátát-fejét, amíg el nem alszik.

A hasfájás, az megint egy másik kérdés. Sajnos néha látom, hogy fáj a hasa, ilyenkor hason fekve rúgkapál és jobb neki háton - de úgy meg nehezebben alszik el. Ilyenkor ki kell bírni, hogy sokáig sír, aztán elmúlik, alapvetően nem hasfájós, mert az sokkal durvább lenne, remélem nem is lesz az.

Az éjszakáink továbbra is szuperek! Elalszik este 8-10 között, és csak hajnali 1-3 között kel fel enni, de utána hasra fektetve azonnal visszaalszik, legtöbbször egy hangot sem ad ki. Aztán újra felkel 4-6 óra között, ekkor már elég éber, ezért háton rakom vissza a kiságyába, hogy amennyit akar, még ébren maradjon. Van, hogy egy órát is elgügyörészik magában (ezalatt én már alszom), aztán később úgy alszik el, háton. Reggel 8-9 körül kelünk. Nappal én már nem alszom, tulajdonképpen elég az éjszakai, vagy ha fáradt vagyok, este 8 körül én is lefekszem vele. Bárcsak így maradnának az éjszakák! Zoli legtöbbször fel sem kel egész éjjel, pedig ott alszik mellettünk. :)

Most inkább az a dilemmám, vajon normális-e, hogy van olyan hogy sokat alszik és két etetés között 5-6 óra is eltelik, de van hogy már 2 és fél óra után meg kell etetnem, mert nem akar aludni és sír. Ez persze a két legsarkalatosabb eset, általában olyan 3-4 óránként eszik. De mégis egy nap előfordul ez is, az is. Látszólag ez így jó neki, de nem tudom, hogy ez a rendszertelenség normális-e, illetve nem ettől fáj-e a hasa néha. Nagyon sok idő akkor telik el két etetés között, ha evés után sokat van fent és csak későn alszik el. Ilyenkor azt gondolnám hogy majd kevesebbet alszik, de nem, sokszor így is alszik 3, akár 4 órát, és akkor már nagyon sok idő telik el. Megcsinálhatnám, hogy megetetem még mielőtt elalszik, de akkor az meg túl kevés.

Egyre többször tudunk vele ide-oda elmenni vendégeskedni, jobban viseli, és talán én is jobban tudom kezelni az ilyen helyzeteket. A tegnapi napot majdhogynem teljes egészében az OBI-ban töltöttük, meg kellett venni a házba az összes csempét és járólapot, a fürdőszobába a kádat, wc-t, mosdót, és még egy biztonsági bejárati ajtó is került a csomagba - ezeket elméletileg ezen a héten már mind be is építik. Nórit is vittük magunkkal babakocsiban, és konkrétan végigaludta az egészet - délelőtt 3 órát, délután 2 órát, nagyon jófej volt. Mondtam is, hogy ha ilyen jól alszik, minden nap jövünk az OBI-ba. :)

Lilla még pár hete kiírt néhány zenét egy CD-re (komolyzene), ha Nóri nyugtalan, sír és nehezen alszik el, legtöbbször bekapcsolom. Érdekes, hogy megnyugszik tőle, viszont nem feltétlenül alszik el rá. Inkább csendben nyitott szemmel hallgatja, aztán lassan alszik csak el.

A szüléssel kapcsolatban jutott eszembe még valami, amit nem írtam le. Gabi (a szülésznőm) mondta még többször is a szülés után, hogy mennyire meglepődött azon, hogy milyen erős voltam, és hogy rajtam múlt, hogy a célegyenesben már végülis gyorsan ment minden. Szerinte biztosan a lovaglástól, illetve hogy elég jó kondiban voltam végig a terhesség alatt és előtt is. Állítólag a baba is érzi a szüléskor, hogy az anyja mennyire akar neki segíteni, és ez is sokat számít a későbbi életében. Viszont lehet, hogy ez volt az oka annak is, hogy nem sírt fel rögtön, mert állítólag nagyon gyors volt neki a tempó és elfáradt. Nem tudom, ezekből mi igaz. Mindenesetre én magamat többnyire szerencsétlennek és nagyon kiszolgáltatottnak éreztem - ehhez képest viszont nagyon jól esett, hogy egy olyan valaki látott erősnek egy nehéz helyzetben, aki már sokszáz nőt látott szülni...