Július 1-jén jöttünk le Szabadiba. Előtte való héten még otthon két este sem én fektettem le. Egyszer színházba mentünk, akkor Zoli anyukája fürdette meg és rakta le, semmi gond nem volt vele, simán elaludt. Aztán két napra rá pedig Bettihez mentem a lányokkal, és akkor pedig Zoli fektette le, akkor is minden simán ment. Előtte tulajdonképpen már kb. egy éve nem kellett este altatnom, mindig csak letettem, elköszöntem tőle, becsuktam az ajtaját, kimentem a szobából, és ő elaludt magától. Volt hogy még elég sokáig dünnyögött magában, tehát nem aludt el azonnal, de ez nem zavarta, sose hívott be, sose sírt.

Viszont a második nem ottlevésem utáni este (még Pesten), ahogy kimentem a szobából, szinte azonnal felállt, sírt, engem hívott, és hiába nyugtattam meg, amint kimentem a szobából, megint sírt. Bent kellett maradnom amíg nem aludt el. Direkt nem simogattam, nem nyúltam hozzá, de ott voltam, így aludt csak el.

Aztán lejöttünk Szabadiba, és az új hely még rátett egy lapáttal, első este szintén nem engedett kimenni, de még így is másfél órát ültem bent nála, mire végre elaludt... Akkor sem nyúltam hozzá, hiszen a lényeg az volt hogy ott legyek vele és tudja hogy nem megyek el. Egyértelmű tehát, hogy attól fél, hogy nem vagyok ott.

Azóta eltelt 2 hét, és már szinte minden nap elég hamar, 9-kor alszik el, viszont bent kell lennem vele. Nem is akarok most ezen változtatni, majd maximum ha már újra Pesten leszünk, de addig jó ez így.

Délutánonként is bent vagyok vele amíg el nem alszik. Amikor felébred, elkezd kiabálni hogy "anya gyeje", és ha nem hallom meg azonnal, akkor teljesen kétségbe esik, és keservesen sír. Ilyenkor nagyon sajnálom, majd' megszakad a szívem. Ezt se csinálta eddig, nem tudom, hogy miért van ez.

Még Pesten attól féltem, hogy itt majd nagyon korán fog felébredni, mert nem lehet besötétíteni, mint otthon, és már nagyon hamar világos lesz, csiripelnek a madarak, stb. De az első pár napot leszámítva most már ugyanúgy 8-9 között kel mint otthon. Ennek azért is örülök, mert ezek szerint nem azért alszik ennyit mert otthon besötétítünk, hanem mert tényleg ennyi az alvásigénye.

Közben az a gondolat foglalkoztat, hogy nehogy szorongó, félős gyerek/felnőtt legyen, ezért próbálok nagyon vigyázni, hogy ne korlátozzam túlságosan mindenféle szabályokkal, ne szóljak rá minden apróságért. Igyekszem hagyni hogy önállóan döntsön bizonyos dolgokban, hogy oda menjen ahová akar és azzal akivel akar, hogy nyugodtan közeledjen az emberek és állatok felé, stb. Rájöttem, hogy nem szeretném még mindenáron leszoktatni az ujjszopásról, és az is egyre kevésbé zavar, ha kicsit koszos a keze mielőtt a szájába veszi. Nem szeretném az önnyugtató módszerétől megfosztani, hogy helyette szorongjon és bűntudata legyen tőle. Bőven ráér még leszokni róla.

Próbálkozunk a bilizéssel is, egyelőre még sikertelenül. Pontosan tudja, hogy a bilibe kellene pisilni-kakilni, ezt meg is mondja ha kérdezzük, de csak nem szól előtte. Ha nem adok rá pelust, akkor sem zavarja, ha ott és akkor kakil és pisil ahol éppen van. Néha szól hogy rá akar ülni a bilire, de amint a meztelen feneke a bilit éri, fel akar állni. Biztos vagyok benne hogy a lyuk zavarja (hogy nem olyan mint egy szék), illetve hogy nyomja a fenekét a perem. Ilyenkor mndenáron fel akar állni (akkor is ha adok neki valami érdekeset vagy finomat), tehát még csak nem is üldögél rajta, hogy esélye legyen belekakilni/pisilni... Szerintem még nem ért meg erre a dologra, biztos vagyok benne hogy még kicsi hozzá. Viszont valahogy azt legalább el kellene érnem, hogy szeressen ráülni. Nem szeretném ha ez is szorongálst keltene benne.

Néha egészen rövid hisztiket rendez (sikít, kiabál, sír, csapkod) akkor ha ő mást akar csinálni, máshová akar menni mint ahová én hívom. Ezek sosem tartanak fél percnél tovább, ilyenkor igyekszem nem foglalkozni vele. De folyton azon gondolkodom, hogy vajon ezt jól csinálom-e. Az biztos hogy ilyenkor semmiképp sem engedek neki, hogy semmiképp sem tutjfatom, hiszen a hiszti nem érheti el a célját. De vajon jó-e, hogy ilyenkor csak megmagyarázom hogy miért kell azt csinálni, de ha tovább sír, úgy csinálok mintha ott se lenne?

Rákapott a motorozásra, kint az utcán nagyon szeret motorral közlekedni.

Egyébként nagyon ügyesen beszél, énekel egész nap. Elkezte használni a tárgyesetet és a múlt időt, és az igéket is egyre jobban ragozza.

A Balatonpartra lesétál és hazafelé is a saját lábán jön, pedig akkor már fáradtabb. A legnagyobb melegben is rengeteget szalad. A vizet nagyon szereti, de csak ha jó meleg. Olyankor rengeteget merül, lubickol, beleugrik a vízbe a csónakból, ki-be mászik. Az úszógumit egyáltalán nem szereti, a karúszót is csak rövid ideig. A legjobban azt szereti, ha semmi sincs rajta, úgy jobban tud mozogni. Ha viszont hideg a víz, akkor bele se akar menni, ki akar jönni. A napot jól bírja, egész barna már.

Kb. egy hónapja már a bal alsó szemfoga (3-as) kijött, és a többi három szemfoga is kibújt, de azok még nagyon picik.