A múlt hét eleje furcsa volt: nappal nagyon keveset aludt. Régebben azért nappal egyszerre 1-2 óra legalább megvolt, de most jópár napig nem volt fél óránál hosszabb alvása. Ez elég kellemetlen volt, mert közben nyűgös is volt, és semmi nem volt jó neki. Most egy picit jobb a helyzet, de most sem alszik túl sokat, és gyakran felébred, már nem lehet mellette annyira zajongani, mint régebben. Sokszor csak negyed órákat alszik, pedig ilyen sose volt előtte. Az éjszakák viszont a nappali alvásmennyiségtől függetlenül még mindig ugyanolyan jók, egyszer kel, eszik és alszik vissza.
Pár hete kezdte a kezét a szájába venni, és most már egyre többször szopja az öklét. Van, hogy azért, mert éhes, de sokszor közvetlenül kaja után is, ami azért kicsit elgondolkodtatott. Nyilván egy ekkora gyereknek szüksége van arra, hogy szopó mozdulatokat végezzen, még ha nem is éhes. Ezért lenne a cumi. De ha nem adok neki cumit, vajon nem szokik-e rá az öklére, és ha igen, nem nehezebb-e leszoktatni róla, mint a cumiról? Mert a cumit el lehet venni tőle, de a kezét nyilván nem. Mégis magát a cumit annyira természetellenesnek, idegennek, egy hazugságnak tartom, úgy érzem, átverném vele a gyereket. Adnék neki valamit, amiről azt hiszi, hogy jön majd belőle valami kaja, de nem jön semmi. És hát inkább az öklét szopja, mint egy műanyagot. Nyilván az egész rászokás-leszoktatás dolog teljesen gyerekfüggő. Úgyhogy csak remélni tudom, hogy jó lesz így, ahogy csinálom.
Egyébként az ökölrágás kb egyidőben kezdődött a nyáladzással, még az is lehet, hogy fog van a háttérben. Bár az elég korai lenne még, és látszólag nem is fáj neki, nem sír tőle.
Pár napja szereztem használtan egy „pihenőszéket”. Lehet állítani a magasságát, tud benne aludni is és nézelődni is, lehet ringatni is, úgyhogy jobban elvan benne, mint az ágyában. Hordozható, összecsukható is, úgyhogy tudjuk vinni vendégségekbe is. Viszont ezen nincs olyan tartó, amire játékokat lehetne akasztani, így azért egy idő után unatkozik benne. Majd valahogy teszek rá valamit.
A játékok, tárgyak iránt már egyre jobban érdeklődik. Ha sír, már sokszor meg lehet nyugtatni azzal, ha egy csörgőt csörgetek előtte. Nagyon sokáig bárja nézegetni ugyanazt a tárgyat, főleg, ha csörög is. Még nem nyúl értük, de néha mintha már próbálkozna. Nagyon várom már, hogy meg tudja őket fogni, mint ahogy azt is, hogy végre forogjon. Utánaolvastam, és az nem teljesen normális, hogy én már 4 hetesen megfordultam, általában 2-5 hónapos kor között fordulnak meg először a babák. Azért naponta többször is hasra teszem, hogy erősödjön, hátha egyszer átfordul. De még nem nyomja ki magát eléggé a kezével, sokszor kéz nélkül tartja a fejét.
Most már 5 kg körül van, továbbra is jól eszik. A hasa szinte sose fáj már.
Egy idegesítő dolog van, hogy néha elveszti az időérzékét. Úgy értem, 90%-ban mindig este 9 körül alszik el, akkor jön a hosszú alvás hajnalig. Viszont van az a 10%, amikor valami miatt előbb merül ebbe a hosszú mély álomba. Ez nem olyan, mint a napközbeni alvások, hogy könnyen fel lehet kelteni - ilyenkor tökmindegy mit csinálok vele, alszik tovább. És ha elalszik 9 helyett 5-kor vagy 7-kor vagy amikor épp rájön, akkor ugye előbb kel fel, és az egész éjszaka egy rémálom, mert addig már kialussza magát. Én meg nyilván alig alszom ilyenkor.
Érdekes dolog ez az időérzék egyébként. Sokszor gondolkodom azon, hogy mi az az erő, ami arra készteti ilyen kicsi korban, hogy legyen egy hosszabb alvása is, ráadásul többnyire azonos időben, éjjel. Honnan tudja, hogy éjszaka van? Honnan tudja, hogy hosszabbat kell aludni? És mi okozza azt, hogy néha ez csúnyán elcsúszik? Azért is írom, mert például ma is ilyen napunk van: délután 5-kor aludt el, és így hajnal 4 helyett már éjfélkor kelni fog, és a következő kelése után (hajnal 3) már nem akar majd aludni. Előre várom...
