Furcsa dolog történik, elkezdett félni a saját korabeli, idegen gyerekektől. Elég sokszor, kétnaponta megyünk játszótérre, több különbözőt látogatunk. Sosem volt egy bátor gyerek, de talán akkor kezdődött ez a félelem, amikor ráült egy kisfiú motorjára, aki pedig fogta és erőszakosan kihúzta alóla. Akkor nagyon megijedt, sokáig sírt és nem is lehetett megvígasztalni, haza kellett menni. Később már ha ez a fiú csak közeledett hozzá, menekült tőle és sírt. Azóta viszont mindenkitől megijed, attól is aki megsimogatja, vagy aki csak túl közel megy hozzá. Ez nem túl jó dolog, és mindig próbálom neki mondani, hogy milyen aranyos gyerekek, és menjen oda hozzájuk, de fél tőlük. Ha egyedül csúszdázik és valaki még odamegy, inkább eljön onnan. Ha a homokozóban valaki közel megy hozzá, kijön a homokból. A hintát szereti, mert ott egyedül van. Egyébként ha üres játszótéren vagy játékokon vagyunk, akkor imádja, és szívesen mászik, csúszik, homokozik. Érdekes, hogy nagyobb gyerekekkel már szívesen eljátszik, meg persze azokkal akiket már jól ismer. Annak örülök, hogy egyáltalán nem rosszalkodik, de az biztos hogy nem jó, ha fél tőlük. Remélem, hogy ez majd idővel elmúlik, igyekszem sokszor gyerekek közé vinni, hogy szokja.

Ezen kívül nem szereti főleg a vadállatokat, azt mondja rájuk, hogy csúnya, és nem is akarja látni őket. Fél az idegen kutyáktól is, főleg ha nagyon ugatnak, pedig Csipivel és Mazsival rengeteget játszik. És ők sem a kicsi, nyugodt fajta kutyákhoz tartoznak, de őket már ismeri, és nagyon szereti, sokat ölelgeti, puszilgatja, utasítgatja őket. A lényeg igazából, hogy akit és amit nem ismer, azzal teljesen bizalmatlan, de ha megismeri, akkor már szereti.

A beszéde egyébként szépen fejlődik, folyamatosan ügyesedik valamiben, ügyesen összerak rövid mondatokat. Ilyeneket is mond, hogy "fúj a szél", "süt a nap". Nagyon jól felismeri, megnevezi már a színeket, a piros, kék, zöld, sárga, lila, rózsaszín, barna már tökéletesen megy, néha a feket és fehér is.

Egyre ügyesebben rajzol, egy pálcika embernek tud hajat, kezet, lábat rajzolni, kiszínezi a hasát. Karikát is ügyesen rajzol. Már keveset firkál összevissza, inkább egész apró kis dolgokat rajzol, nagy gonddal. Szereti csinálni, itthon folyamatosan ki van neki téve egy deszka, rajta papír és ceruzák, és magától is sokszor odamegy és rajzolgat.

Nemrég bukkant ki az egyik alsó hármas szemfoga. Talán emiatt is, de egyébként is, még mindig sokat szopja az ujját, legtöbbször ha fáradt. A haját is pödri hozzá a másik kezével. Az utcán vagy a kertben nem engedem neki, ott nem is veszi a szájába, csak ritkán. Remélem Balatonon majd a kertben nem fogja sokszor csinálni.

Végre most már igazán beindult a beszélőkéje! Sokan mondták még néhány hónappal ezelőtt, hogy 20-21 hónaposan kezdtek a gyerekeik hirtelen jobban és sokat beszélni, nehezen hittem el, hogy Nórinak is hirtelen beindul majd, de már be nem áll a szája. :) Minden nap mond új szavakat, megismétli amiket mondunk, akár három-négy szavas egyszerű mondatokat is összerak már. Ragozni még nem igazán tud, főleg mivel a szavak végét még sokszor levágja, de mindig egyre több szótagot mond ki. Olyan érdekes, ahogy a szavak tökéletesednek, pl. a Mazsi-ra hónapokkal ezelőtt még Ma-t mondott, aztán Mama lett belőle, aztán Mami, és most már Mazsi (bár a zs egy kicsit olyan selypítős, de az normális). A legtöbb szó ilyesmi módon fejlődik. És az az érdekes, hogy én hiába próbálom gyakoroltatni vele a helyes kiejtést, legtöbbször hiába igyekszik utánam mondani, nem úgy sikerül, viszont hetekkel később bekattan neki valami, és hirtelen kimondja helyesen, és onnantól már tudja. A k és g betűk is egyre többször sikerülnek. Ilyesmi egyszerű mondatokat mond, mint „Mazsi ott ül.”, „Fáj a nyaka.”, „Nóni oda áll.” stb. Nagyon szereti és sokat használja az „itt, ott, ide, oda” szavakat. Ha kíváncsi valamire, amit még nem ismer, rámutat és azt kérdezi, „Mi?” Sokat nevetünk azon, hogy ha valami olyat akar megnevezni, amit nem ismer, akkor azt mondja „Az a nem.” :) Most már biztos vagyok benne, hogy nyár végére, két éves korára már szinte tökéletesen fog beszélni, és ez nagyon megnyugtat.

Rengeteg Bogyó és Babócát olvasunk neki, szinte csak azt hajlandó olvasni, minden szereplőt név szerint tökéletesen ismer, apró részletekig elmondja hogy mik vannak a képen, mikor mi történik. Most már egyre több könyve is van belőle, nagyon szereti.

Kezdi a színeket is egyre jobban tudni, a piros és lila megy a legjobban, de a sárgát, kéket, zöldet is egyre többször felismeri. Minden nap nagyon sokszor rákérdezek különböző helyzetekben, hogy mi milyen színű, egy kis idő múlva ez is tökéletesedni és bővülni fog.

Lelkesen számol, ha együtt mondjuk akkor tudja sorban, hogy mi mi után következik, kb 10-ig. Ha egyedül számol, akkor legtöbbször azt mondja, „egy, hét, kilenc, hat”. :) Nyilván még nincs számfogalma, az még arrébb van.

Kezd egy kicsit csibész lenni, már bátrabb sok helyzetben, így azért néha van, hogy nem fogad szót, elszalad amerre nem szabad, bohóckodik. Könnyű felpörgetni, egy kis hancúrozás, szaladgálás, vagy más gyerekekkel való bohóckodás után alig bír megnyugodni. Ilyenkor ha komolyan beszél vele az ember, akkor könnyebben megnyugszik (de sokszor nehéz megállni nevetés nélkül, és azzal sikerül még jobban felpörgetni :) ). Azért ez még egy egészséges dolog, alapvetően azért szófogadó, nyugodt, hisztinek nyoma sincs.

Rengeteget sétálunk, és viszonylag sűrűbben járunk játszótérre is, nagyon szeret felmászni a játékokra, csúszdázni, és hát az örök kedvenc a hinta. Most már ügyesen motorozik, de ha sétáunk, sosem visszük a motort, azt csak a lakásban vagy az udvaron használja (szeretném ha a lábán sétálna többet). És nagyon ügyesen és pontosan dob labdával, jó nagyokat.

Sajnos az ekcémája még mindig megvan, most főleg a mellkasán, könyök- és térdhajlatában, hónalján van. Shea vajjal és grapefruitmag kivonattal kenem, néha szebb, néha csúnyább, de alapvetően nem múlik egyáltalán. Még mindig nem vettem észre hogy bizonyos ételektől lenne. Esténként most már 1,5 dl rizstejhez 0,5 dl rendes tejet keverünk neki. Azóta nem lett csúnyább az ekcémája, és előtte is bőven volt neki, úgyhogy nem hiszem hogy ettől van.

Már rengeteg szót mond, és néhány hete elkezdett két szavakat összerakni. Általában saját magát kommentálja, hogy épp mit csinál (pl. "Nóni iszi", "Nóni épí", "Nóni aszi", "Nóni fe"), vagy valakit hív (pl. "Apa gyegye"). Mindig egyre jobban és többet beszél, néhányszor a k betűt is már sikerült jól mondania, de még azért legtöbbször sajnos t-t mond helyette. Ahogy g helyett is d-t, l helyett j-t (néha z-t, ez nem tudom miért van), stb. Már jól meg lehet őt érteni, minden nap rengeteget beszéltetem, a meséket is úgy olvasom neki, hogy rákérdezek, hogy mi történt és mik vannak a képeken. Szeretném, ha mindent értene, amit olvasok neki, és az egyszerűbb szövegű, témájúakat tényleg meg is érti, mert ha belekérdezek, jól válaszol. Kedvence a Bogyó és Babóca, napjában százszor elolvassuk, és magától is leül, sokáig olvasgatja egyedül. Sajnos még csak 3 könyv van meg belőle, de majd igyekszünk bővíteni. :)

Nagyon ügyesen építőkockázik, motorozik, mindenre felmászik. A járdáról vagy magasabb dolgokról még mindig csak kapaszkodva, bátortalanul lép le, pedig már régóta simán képes rá. A jó időben egyre többet sétálunk és vagyunk kint az udvaron, rengeteget szaladgál, játszik a kutyákkal. Sajnos játszótérre ritkán jutunk el, mert a közelben lévőn esténként rengeteg a részeg hajléktalan, oda nem viszem be. Most már szereztünk biciklis gyerekülést és bukósisakot is hozzá, úgyhogy messzebbre is el fogunk tudni menni. Szeretném az autót minél kevesebbszer használni, helyette inkább biciklizünk majd, amikor lehet.

Ha valami olyat kell csinálnunk, amit nem akar, akkor néha hisztizik. Pl. be kell jönni az udvarról, ki kell szállni a hintából, fel kell venni a benti cipőt. Ilyenkor soha nem szoktam neki engedni, viszont hagyom, hadd adja ki a mérgét, közben pedig beszélek hozzá, hogy miért kell ezt csinálni, és hogy mit fogunk azután csinálni. Ha valami rosszat csinál (pl. belenyúl a kutyák vizébe vagy ételébe), akkor is megmagyarázom neki, hogy azt nem szabad. Olyankor sírva szokott bólogatni, és mondani hogy jó, nagyon cuki szokott lenni. Teljesen tisztában van vele, hogy nem lett volna szabad, magára is haragszik, és aztán egy darabig nem is ismétli meg.

Még mindig nagyon sokat alszik, este fél 9 és 9 között alszik el, reggel 8 és 9 között kel. Délután 1 körül rakom le, és 1-2 órát alszik.

Az evéssel semmi gond nincs, rengeteget és szinte bármit megeszik. Napi 4x eszik, 9 körül reggeli (zabkása almával, joghurttal), 12-fél 1 körül ebéd, 4-kor uzsi (gyümölcs), 7-kor vacsi (kenyér mindenfélével).

Még mindig csak 12 foga van, sőt a felső 4-esek még mindig csak félig vannak kint. Furcsa, mert egy időben nagyon megindultak, de aztán mintha úgy maradtak volna. Fürdeni, hajat mosni imád, fogat mosni utál..

Sajnos az ekcémája nem múlt el, viszont most máshol van. Télen főleg a fenekén és combján volt, most a mellkasán és karjain van a legtöbb. Sajnos erre már kevésnek tűnik a homeopátia. A shea vajtól szebb szokott lenni, és grapefruitmag cseppeket is ajánlottak rákenni, attól is szebb lett, de el nem múlik. Viszket is neki, de szerencsére az egyik Bogyó és Babóca könyvben a bagoly doktor azt mondta, hogy nem szabad a pöttyöket vakarni, és ha oda is nyúl, rögtön elveszi a kezét, mondja hogy nem, és emlegeti a baglyot is. Ennek nagyon örülök, mert ha egyszer is megvakarja, utána nagyon csúnya lesz.

Nagyon várom a nyarat, hogy lent lehessünk Balatonon. Ott sokkal többet mozog majd a levegőn, minden nap fürödhet, úszhat, és a körülötte lévő sok ember biztos fejleszti majd a beszédben is.

Az uszodában egyre ügyesebb, imád menni és mindent vigyorogva csinál végig, nagyon sajnálom, hogy csak kéthetente tudunk menni. Jó lenne, ha nagyobb korában is úszna majd, ez nagyon jól megy neki, illik hozzá.

Szeptembertől szeretném, ha lenne időnk a Cserepesházba is járni valami foglalkozásra, nagyon jók vannak, csak nekünk rossz időpontban.

Ahogy eddig is, megint egyre többet és egyre jobban beszél, de még mindig csak a szavak első szótagát mondja, illetve azt ismétli a másodikban, nagyon ritkán tud két különböző szótagot összerakni, még mindig nem tudja a cs, k, g, l, r, z, zs hangokat kimondani. Néha bekattan neki, hogy valamit eddig rosszul mondott és elkezdi jól mondani (pl. a hintát sokáig "hátá"-nak mondta, de egy hete rájött hogy az "hita"; vagy hogy a nem az nem "ne", hanem "nem", és azóta úgy mondja). Egyre több igét használ, érti a "mit csinál?" kérdést is, lehet vele beszélgetni, mindenre válaszol, mindent kimond, csak éppen sokszor csak én értem. De igyekezet, kitartás és kedv az van benne hálistennek.

Szeret énekelni, dudorászni, a dallamot tisztán énekli, jó a hallása szerencsére. A szöveg persze nem megy hozzá, vagy maximum csak az első szó vagy szótag. Egyre nehezebb dallamokat hallok tőle, régebben csak a "boci boci", "süss fel nap", "hinta palinta", és ilyen egyszerűbb dalokat énekelt, most már sokszor dúdolja pl. az "egyszer egy hétpettyes"-t is, ami azért nem olyan egyszerű már.

Egyre ügyesebben rajzol, a ceruzát automatikusan jól fogja (nem marokra, hanem az ujjaival), pedig sohasem mutattam neki. Egyelőre csak firkálni tud, de ha mondom neki, hogy "rajzolj neki hajat", vagy "színezd ki a testét" akkor oda tudja tenni a ceruzát ahova kell, és ott firkálgat.

A számokat egész jól el tudja mondani egymás után, kb. 8-ig, persze néha kimarad néhány, és nyilván számfogalma sincs még, csak mint egy mondókát, úgy mondja. ("E, te, há, né, öt, hat, hét, nyo")

Zoli sikeresen rászoktatta a mesefilm nézésre, kedvence a Bogyó és babóca, Ho-ho-ho horgász, Vizipók csodapók. Ezeket Zoli laptopon nézi vele, én nem nézek vele semmit, hogy legalább tőlem ne követelje. Így is egész nap azt hajtogatja, hogy "bogyó", "hoho", "pó". Olyankor eléneklem neki a főcímdalt, már ezzel is meg szokott elégedni.

Az ekcémája a homeopátiás golyóktól sokkal szebb lett, 100%-osan sajnos nem múlt el, de Molnár Mariann szerint nem is fog teljesen elmúlni soha, ilyen az alkata, csak javítani lehet rajta. Tegnap, márc. 18-án kapta a 18. havi oltást (DTPa + IPV + Hib), és a pneumococcus elleni oltás harmadik (és egyben utolsó) adagját. Valamelyiktől jól be is lázasodott éjszakára, nappal pedig nem tudott járni, nagyon fájt a lába. Mára viszont mindkettő elmúlt. Nagyon gondolkozom hogy beadassam-e neki a meningococcus elleni oltást is, ez nem kötelező, de azért mégis egy halálos betegség. Nem tudom mit csináljak, mert közben meg tudom hogy a mérgek amiket ezzel együtt beadnak neki, akármi egyebet is okozhatnak.

Mostanában, hogy végre kicsit jobb az idő, a délelőtti séta után mindig kint maradunk kicsit a kertben, és a kutyákkal játszik. Annyira szereti őket, hogy sírni szokott mikor beviszem végre az udvarról. Folyton őket emlegeti ("Tyityi, Mama"), és hálistennek a kutyák is szeretik őt, odabújnak hozzá, szaglásszák, nyalogatják, nem zavarja őket, ha a farkukat huzigálja, vagy bármilyüket megfogja, megsimogatja. Tőlük egyáltalán nem fél, de más kutyáktól tart, ha ugatnak. Amelyik nem ugat, azt szereti, ismeretlenül is.

Voltunk 4 napot Nyíregyházán, ahol elmentünk az állatkertbe is. Nagyon élvezte és nagyon el is fáradt, de érdekes volt, hogy sok állattól tartott, főleg az elefántot nem szerette, de más nagyobb ismeretlen állatoktól is látszott hogy fél. A szállodában a medencében imádott órákig pancsolni, bár a víz itt klóros volt, úgyhogy sokat nem merült, de nagyon ügyes volt.

A babausziban is egyre ügyesebb, pedig csak kéthetente járunk, amit nagyon sajnálok, mert egyszerűen imádja. Nagyon szeretném, ha majd nagyobb korában is rendszeresen járna úszni, mert látom hogy ez imádja, nem fél tőle, és még jót is tesz. Sajnos lovagolni nem tudom kivinni, mert én is csak úgy tudok kijárni, hogy addig ő anyukámnál van, ott alszik délután. Tartok tőle, hogy most már félne, ha lóra ültetném (mikor kicsi volt, még nem volt félelemérzete, de most már van), majd meglátjuk.

Szeretném, ha most tavasszal tudnánk néha kiránduni is együtt, de ez teljesen esélytelennek tűnik, Zoli annyit dolgozik hétvégén is, és folyton tele vagyunk programokkal. Pedig ez nagyon fontos lenne. Azért én edzem őt a hosszú sétákra, babakocsit továbbra sem használunk soha, és igyekszünk minden nap legalább egy órát sétálni. A kismotort se szeretném az utcára kivinni, az maradjon csak a lakásban, ő pedig odakint használja a saját lábait. Szeret és bír is sokat sétálni hálistennek, sosem kéredzkedik fel, maximum ha már nagyon fáradt, akkor egyre lassabb és kicsit nyűgösebb, de még sosem kellett felvennem az utcán.

Kezd rájönni, hogy a szavaknak nem csak első szótagja van. :) Ezért megismétli az elő szótagot mégegyszer, így lesz pl. a cica "cici". Különböző magánhangzójú szótagokat egy szóba nem nagyon tud még tenni, persze néhány kivétel van. A k betű még mindig nem megy. Közben láttam néhány hasonló korú gyereket akik mutogatással fejezik ki magukat, és nagyon örülök, hogy Nóri nem mutogat, hanem sikerül rávennem, hogy ha akar valamit, azt mondja is meg. Még ha rosszul is mondja ki, de legalább próbálja. Aztán persze találkoztam olyan 16 hónapossal is, aki értelmes mondatokban beszélt...

Még mindig nem igazán hisztizik, olyan földönfetrengős hisztit sohasem csinált. Ami talán annak mondható, az az, ha valamit nem szabad neki, vagy valami olyat kérünk amit nem akar, akkor csapkodni kezd, földhöz vág dolgokat, és sikít. De ez csak pár másodperc, aztán már semmi baja. Igyekszem ezeket türelmesen végighallgatni és nyugton maradni, nehogy azt lássa, hogy én is ugyanazt csinálom. (Mert én is csapkodok meg kiabálok ha ideges vagyok, nyilván ő is hasonló kaliber.) Ez ellen nem lehet mit tenni, mert muszáj kiadnia magából a dühét. Ha néha néha mégis hosszabban sír, igyekszem a "hisztis gyerek számomra láthatatlan" című módszert alkalmazni. Általában bejön, mint ahogy a nyögésre sem hallgatok, csak ha szavakkal próbálja kifejezni magát.

A babausziba még mindig kéthetente járunk (bárcsak mehetnénk minden héten...), egyre jobban imádja az egészet, és egyre aktívabban vesz részt a foglalkozásokon. Már be mer ugrani ülésből és állásból is a vízbe a medence széléről; le mert csúszni egy csúszdán bele a vízbe; ráhasal az úszódeszkára és alulról is fogja; akármikor szívesen merül és a víz alatt megfogja az elé tartott tárgyakat; kikapaszkodik a medence szélére; ficánkolva csobogtatja a lábát hason is és háton is; és még sorolhatnám. Sokszor nekem is kihívás, mert nehéz pl. úgy meríteni a gyereket egy karikán át, hogy pár másodpercre teljesen el kell engedni, de kezdek jól belejönni. A Stilianos tematikájában elméletileg az van, hogy 3 és fél évesen kezdik az önálló úszásoktatást szülők nélkül. Irtó jó belegondolni hogy addigra önállóan fog tudni úszni. :)

Egyre inkább azt veszem észre hogy nagyon ölelgetős típus, biztos vagyok benne, hogy az ő szeretetnyelve is a testi érintés lesz. Ami jó, mert nem nagyon kell gondolkodnom, hogy hogy szeressem. :)

Az ekcémája (száraz pirosas foltok a lábán, popsiján, könyökénél, hasán, hajlataiban; és váladékozó, piros sebek a hónalján és a füle mögött) Zalakaros óta egyre jobban előjöttek. Aztán január 17-én a hasán és fenekén csúnya piros pattanás szerű hólyagok is keletkeztek, de érdekes, hogy csak a jobb oldalán. Nagyon rondán nézett ki az egész gyerek. 18-ára be is lázasodott, elég magas volt neki és nagyon rosszul volt. De másnapra már le is ment, és a pöttyei is lassan kezdtek leszáradni. Azért hétfőn elvittem a gyerekorvoshoz, mert kíváncsi voltam, nem bárányhimlő-e. Az orvos azt mondta, hogy nem bárányhimlő, hanem az ekcémája fertőződött el, a láz meg valami egyéb vírus volt, mert a torka is piros. Adott zsírozó krémet a száraz foltjaira, és egy antibiotikumos krémet a hónaljára és fülére, mert az már nagyon csúnyán váladékozott, ami bakteriális fertőzést jelent.

Rögtön beszéltem Molnár Mariannal is, és szerdán el is tudtuk vinni hozzá. Ő azt mondta, hogy szerinte a lázzal együtt jövő pöttyök mégis a vírustól voltak, és azért az ekcémája helyén jöttek ki, mert ott érzékenyebb. Az antibiotikumos krémet ő is ajánlotta, mert már tényleg csúnya volt, de kapott erre Staphylococcinum-ot is. A száraz foltjaira pedig Graphit-ot és Oleander-t adott. Illetve ajánlotta, hogy ha a golyók szedésének végére értünk, és megláttuk hogy ennek milyen hatása van, próbáljunk ki egy 6 hetes teljes glutén- és tejtermékmentes diétát, mert tapasztalatai szerint ez nagyon sok embernél bevált, még akkor is, ha nem diagnosztizáltak semmiféle érzékenységet. Mint ahogy Nórira is azt mondták szeptemberben, hogy nem lisztérzékeny, nem tejcukorérzékeny, minden rendben van, majd kinövi. Mégis puffadt a hasa azóta is, és bárki bármit mond, ez akkor sem normális. Úgyhogy alig várom, hogy elkezdhessük ezt a diétát, nem hiszem hogy nehéz lesz, mert nem egy kunyerálós fajta, azt eszi amit elé teszünk, nem válogat, nem kéri azt amit mi eszünk. A golyók szedésének lassan a végére érünk, és sajnos csak egész kicsit javult a helyzet, de ez a krémeknek is betudható lehet. Most várom a válaszát emailben, hogy hogyan tovább, szedjünk-e még golyókat, vagy diétázzunk.

Napról napra egyre több szót mond ki. Érdekes, hogy a mássalhangzóval kezdődő szavaknak legtöbbször csak az első szótagját mondja ki, így sok szó ugyanaz neki, főleg a b, m, p, d, t, v-vel kezdődő szavak, ilyenből rengeteget mond már. Viszont vannak, amiket két szótaggal mond, gondolom ezek a könnyebb szavak, mint pl. mama, papa, apa, anya, dédi (dede), baba, alma (ama), elmegy (eme), pápá, inni, hoppá, és még egy csomó. Az egyetlen három szótagost pár napja kezdte mondani: harisnya (haijja). Újabban ki tudja mondani az i betűt is, pedig azt sokáig nem tudta, így a víz is már vi, és nem va. Az r, l, z hangok helyett j-t mond, egyedül az l-et kezdi már mondogatni, de csak önmagában. A k helyett továbbra is t-t mond, pedig azt már nagyon várom, hogy ki tudja mondani, mert rengeteg k-s szó van.

Az utcán már sokszor nem kell fogni a kezét, ha éppen tele van energiával, nagyon szeret gyorsan szaladni. Ha viszont fáradt, alig lehet előre vonszolni. Egyébként is jól kifárasztja egy nagy séta, olyankor jókat alszik utána. Általában követ, de van hogy hiába szólok neki, nem jön. Ezt a lakásban is rendszeresen eljátssza, elég idegesítő. Ha végül odamegyek és elhozom, visít és csapkod, de csak pármásodpercig, aztán beletörődik.

Pár hete már próbálgatja az ugrálást, de persze nem tud felemelkedni, csak mondja hogy hoppá, hoppá, és szökdécsel, nagyon vicces.

Január 2-án érezhetően lelaposodott a hasa, és azóta is sokszor érzem, hogy nem feszül, nem puffadt, mint ahogy az utóbbi fél-egy évben volt. Elméletileg nem változtattam semmit az étrendjén, viszont az eszembe jutott, hogy az ünnepek alatt sokkal kevesebb főzeléket evett, mint ahogy szokott, mert főleg hal, hús volt körettel. Nem tudom, hogy ez-e az oka, de azért emiatt biztos nem fogok neki kevesebb főzeléket adni, mert azért az kell.

Mostanában legtöbbször szinte pontban 8-kor kel, ez még elég tűrhető. Vannak 1-2 hetente napok amikor viszont elalszik, és csak 9-fél 10 fele kel, érdekes.

Újra rengeteget fejlődött. Nagyon sok szót mond már, és folyton próbálkozik, de azért sok van, amit egyszerűen hiába akar, nem tud kimondani. Azok, amikben p, m, t, b, n hang van, egész jól mennek már, de jópár hangot, pl. a k-t még egyáltalán nem tudja kimondani, helyette t-t mond. Így az összes k-val kezdődő szó neki "tá". Látszik, hogy folyton egyre ügyesebb, de én nagyon türelmetlen vagyok, szerettem volna, ha ilyenkor már sokkal jobban beszél. Erőltetni persze nem tudom, mindenesetre rengeteget olvasok neki, mondunk mondókákat, énekelünk, beszélgetünk. Azt mindenesetre ki tudja fejezni, hogy mit akar és mit nem, akár szóval, akár mutogatással.

Megérteni már szinte mindent megért, ha megkérem valamire, általában megcsinálja. Kivéve, amikor nincs hozzá kedve, ilyenkor (és amúgy is sokszor) mondja, hogy „ne”, és csak nehezen lehet rávenni, hogy mégis megtegye. Ha rászólok valami olyanért, amit nem szabad, mostanában sikít egy nagyot, és néha még a földhöz is vágja ami épp a kezében van. De ezzel el is száll a mérge és nem hisztizik tovább.

Az utóbbi pár hétben rengeteget mondja, hogy anya, apa, de főleg hogy anya, és folyton csak engem akar. Ha valaki más felveszi, akkor rögtön mondja, hogy anya, és hozzám akar jönni. Furcsa, mert eddig nem volt ennyire anyás, de nem zavar egyébként.

Karácsony előtt voltunk Zalakaroson 3 éjszakát, egy olyan wellness hotelben, ahol a medencéket nem klórral, hanem ugyanolyan uv fényes technikával tisztították, mint a babausziban. Rengeteget fürödtünk, Nóri imádta, természetesen egyáltalán nem félt semmitől, és folyton le akart merülni, úgyhogy kapkodtuk ki a vízből, ő meg nevetett rajta. Nagyon örülök, hogy így szereti a vizet, már ezért megérte babausziba járni. Hát még ha egy-két év múlva úszni is fog tudni, az lesz a király. :)

A karácsonyfa és az ajándékok nagyon tetszettek neki, minden játék érdekelte, de mostanában a legjobban babázni szeret. Cipeli magával a babát, ismételgeti, hogy baba, néha megeteti, megitatja. Saját magára is elkezdte mondani, hogy baba, pedig nem mondtuk ezt neki soha, de valahogy rájött, hogy ő is baba. Ha megkérdezzük, hol a Nóri, akkor is magára mutat.

Még mindig kb. 12 órát alszik éjjel, nem kel fel egyáltalán (csak ha náthás vagy beteg, de az normális). Ebéd után kb. 1-kor szokott elaludni, de változó, hogy mennyit alszik. Van, hogy csak 1 órát, de ritkán olyan is van, hogy majdnem 3-at. A foga sem zavarja az alvásban, pedig hetek óta nagyon duzzadt az ínye a 4-es fogainál, és most már néhány át is tört. Az 1-2-esek mind kint vannak (végre a jobb alsó 2-es is, ami nagyon lemaradt a többitől), a 3-as elvileg csak a 4-es után kell hogy kijöjjön.

Pár napja lemértük a magasságát, 76 cm (az orvos nem méri, a védőnőt pedig még nem is láttuk mióta márciusban a régi nyugdíjba ment…). A súlya kb. 10 kg, mikor hogy. A hasa még mindig hatalmas és puffadt, de továbbra sem zavarja, és mivel a vizsgálatok szerint semmi baja, nem is foglalkozom vele. Még mindig 4x eszik egy nap, kb. így: 9-kor reggeli, 12-kor ebéd, 4-kor uzsi, 7-kor vacsi. Mind a négyszer rengeteget eszik, és szinte sose hagy megy egy falatot sem. Mindent megeszik, nem válogat. Az édességet nem nagyon szereti (hálistennek), a csokit is max ha a szájába teszem, akkor nyeli le, de nem kéri sose. Úgyhogy nem is erőltetem, teljesen fölösleges. Próbálok figyelni arra, hogy ne egyen semmi olyat amiben tartósítószer, színezék, aroma, stb. van, de persze sajnos nem lehet tökéletesen kikerülni.

Megpróbáltam összegyűjteni a szavakat, amiket már mond:
- apa (apa), anya (aja), mama (mama) papa (papa), dédi (dede), baba (baba), alma (ama), banán (ba), bácsi (bá), néni (nene), autó (átá), hinta (hátá), telefon (te), pók (pppp), fa (fa vagy va), haló (hájá), tik-tak (tktktktk, vagy vmi ilyesmi:)), tessék (te), ámen (ámá), ház (há) ham-ham (hamam), papagáj (papa), eper (epe).
- állathangok: háp (hápá), röf (hhhh - valami hörgés:)), bú (bbbb), mek (me), mak (ma), nyihaha (hahaha), bee (dee), gá (dá), vau (va), iá (iá), miau (nyivákol valamit:)), csip és cin (tyi), brekeke (tetete), kígyó - ssz (ssz), oroszlán, tigris, és minden félelmetes állat (vááá), hal (némán tátogat).

Kb ennyi. A tyúkra és a kakasra azt mondja "tá", és ettől nem tágít, hiába mondom hogy kotkot és kukurikú. Ez ezért is van, mert a K betűt egyáltalán nem tudja kimondani, helyette sokszor T-t mond, vagy abszolút ki se mondja. A csip-csip csókát és a hinta palintát kezdi énekelni, egész jól eltalálja a hangokat is.

Sok szó van még, amivel próbálkozik, de ezek nem igazán hasonlítanak az eredetire. Magától keveset beszél (bár egyre többet), inkább csak ha kérdezem, "hogy mondod, hogy ...?", vagy "mit mond a ...?". A játékai szinte egyáltalán nem érdeklik, egész nap csak könyvet akar olvasni, vagy hintázni szeretne. Hosszú meséket is képes végighallgatni, de azért kell hogy legyen közben sok kép, amiket nézegethet, mutogathat. Az állatokat már szinte mind felismeri, a könyvekben rengeteg mindent meg tud mutatni. Legtöbbször szépen lapozza a vékony lapú könyveket is.

Egyébként szinte mindent megért, amit mondok neki. Néha van, hogy viccelődik, mondom hogy gyere, és nevetve elszalad a másik irányba, és nagyon élvezi, ha elkapom. :) Tud puszit adni (néha akkor is, ha nem kérem), sokszor odajön ölelgetni vagy hozzám bújni, szereti simogatni az embereket és állatokat. Szeret lustálkodni, lepihenni valaki ölében, az ágyon, kanapén, vagy csak egy párnán. Szeret leülni mindenhova, ahová csak lehet, lépcsőkre, kis székekre, párnákra, járdára, ölbe. Ilyenkor megfordul és hátrafelé lépeget, tolja a fenekét. :)

Most már 3/4, vagy akár 1 órát is képes sétálni egyhuzamban, persze meg-meg állva és a végén már lassabban, de nem nyög, és soha nem kéredzkedik fel. Most már nem nyúl le a földre mindenféle termésért vagy virágért, pedig még egy hónapja mindig kellett hogy markoljon valamit a másik kezében, amit nem fogtam. Nagyon gyorsan tud sétálni, főleg az elején, rendes felnőtt tempója van. A kutyákat, macskákat, vadkacsákat és más madarakat imádja. Bár már nagyon biztosan jár egyedül, az utcán mégse szereti, ha elengedem a kezét, egy darabig jön, de aztán meg akarja fogni a kezem. Nem bánom amúgy, mert legalább a boltban sem indul el egyedül semerre.

Követ mindenhova a lakásban, ha kint vagyok a konyhában, nem megy be egyedül a szobába, hanem ott sündörög körülöttem. Viszont érdekes, hogy ha rácsukom az ajtót, mondom hogy mindjárt jövök, és úgy megyek ki a konyhába, akkor csendben eljátszik akár negyed óráig is. Persze nem szoktam sokszor egyedül hagyni, nehogy valami olyat csináljon amit nem szabad (de legtöbbször nem szokott baj lenni).

Kb. két hete belázasodott egyik éjszaka, de reggelre már lement a láza, így nem adtam neki semmilyen gyógyszert. Nagyon rosszul aludt három napig, sűrűn felkelt sírva, nagyon náthás volt. Még most sem ment ki belőle a nátha teljesen, de az első három nap után már újra végigaludta az éjszakákat. Szívom az orrát sűrűn (most már csak alvás előtt), és orrspray-t is vettem neki (Sterimar, tengervizes). Az orrszívásnál mindig ordít, feszíti magát, a spray-t már kezdi megszokni.

Szerencsére még mindig jól eszik, és elég sok vizet iszik (kb. 2-3 dl-t egy nap). Szereti a csőrös poharát, ami szelepes és nem folyik ki ha megfordítja, így akárhová viheti magával. A rizstejen kívül (kb. 2x1,5 dl-t iszik egy nap) amúgy csak vizet iszik, gyümölcslevet vagy teát maximum pár kortyot. Nem is baj, nem akarom, hogy üdítőket igyon.

Ha ceruzát és papírt adok neki, akkor tud vele firkálni, de nagyon sokáig nem érdekli még.

Éjjel 12 órát alszik egybe, este fél 9 / 9-től reggel fél 9 / 9-ig. Délután is most már sokszor alszik 2, néha 3 órát egybe, de vannak napok amikor csak egy órát, és azzal is bírja estig.

Megint sok új szót kezdett mondani, és szinte mindent megért. Most már mindig csak egyszer alszik nappal, hálistennek hosszabbakat, ilyen lett a napirendünk:
8 - 9 között kel
9 - 10 között reggeli
12 - fél1 között ebéd
fél12 - 1 között elalszik, legtöbbször most már 2-3 órát
felkeléskor rizstej
4-kor uzsi (gyümölcs)
7-kor vacsi
8-kor fürdés
fél 9-kor alvás

Hálistennek továbbra is nyugodt, kiegyensúlyozott, sokat és jól alszik és eszik. Tulajdonképpen semmi bajom nincs vele, nem nagyon kívánhatnék nála jobb gyereket. :)

Három napot voltunk Pusztaszeren Borival, Balázzsal, Annával, Bencével. Kirándulgattunk, ettünk, ittunk, játszottunk, jól elvoltunk. Nórival ott is mindent pont ugyanígy csináltam, és ezért ugyanúgy nyugodtan aludt, evett.

Érdekes volt látni viszont, hogy a többiek hogyan reagálnak a nevelési stílusomra. Alapvetően persze nem könnyű egy ilyen normális gyerek nevelésébe belekötni, de az feltűnt nekik, hogy a napirendet szinte percre pontosan minden körülmények között megtartom, illetve hogy nappal csak otthon az ágyban altatom őt, és babakocsiban soha. Szerintük így később nehezen fog alkalmazkodni más körülményekhez, össze fog zavarodni, ha majd az óvodában vagy máshol majd nem így lesz. Ha mindig nyugodtan a saját kiságyában, csendben altatom, nehezen fog tudni idegen helyen és zavaró tényezők mellett elaludni. Nekem persze eszem ágában sincs ezen változtatni, mert szerintem nagyon fontos a nyugodt környezet, és a biztonságérzet, hogy mindig ugyanaz, ugyanúgy történik vele. Szerintem a rendszer megtartása még segíti is majd az óvodában, iskolában való szabályokhoz való hozzászokáshoz is. Ott is mindig minden ugyanúgy fog majd történni, az óvónők és tanárok sem összevissza altatnak és etetnek. Az meg, hogy nem alszik babakocsiban, már 8-9 hónapos kora óta így van, mert már olyan könnyen felébredt minden kis zajra, és jóval kevesebbet aludt, hogy inkább otthon kezdtem altatni. Az meg, hogy így én nem tudok olyan sok helyre menni, otthon kell lennünk délre és este 8-ra, egyáltalán nem zavar, és önzőség lenne, ha csak azért altatnám később, mert nekem kedvem volt még máshol lenni.

A másik, amire én is most jöttem rá, hogy egyáltalán nem zavar, ha állatokat simogat, és utána esetleg a szájába veszi a kezét. Rengeteg állattal találkoztunk most is, kutyák, macskák, nyulak, disznók, stb., és elképesztően örülök neki, hogy félelemérzet nélkül odamegy hozzájuk és megsimogatja őket. Nem tudom elképzelni, hogy bármi baja lehet tőlük, kiskora óta együtt van a kutyákkal, rengeteg állatot simogatott már meg, és soha nem volt még lázas sem. Viszont az nagyon zavar, ha egészségtelen vagy adalékanyagokkal teli dolgokat eszik, és ha vegyszerrel érintkezik (pl. csak bio mosogatószerrel mosom az edényeit). Szerintem ez emberfüggő, hogy ki mit enged a gyerekének, én ilyen vagyok.

Most úgy tűnik, végre tényleg áttértünk az egy alvásra. Mivel 8-9 között kel reggel, ezért délig bírja, délben ebéd, és utána leteszem aludni. Ha legalább másfél órát alszik, akkor már estig kibírja (bár azért nyűgösebb, mint két alvással). Van viszont, hogy csak háromnegyed órát alszik, ilyenkor leteszem mégegyszer fél 5 körül. Az esti elalvásban ez egyáltalán nem zavarja, altatni még mindig nem kell. Éjszaka kb. 12 órákat alszik, és hálistennek mióta kijött a 7. foga is, már nem kel fel egyszer sem. Mi is szuper jókat alszunk, bárcsak majd minden gyerekem ilyen jó alvó lenne! A héten már el tudtunk menni a 11 órás úszásra is, hálistennek jól bírta (bár a kocsiban hazafelé már sehogy sem tudtam ébren tartani), és sokkal jobbak is ezek az órák, mert kicsit idősebb, ügyesebb gyerekek vannak, sokkal több és nehezebb feladatot csinálunk.

Van sok új szó, amiket mondogat, viszont sokat hibásan és alig felismerhetően mond. Nem tudom, mit kéne elvárnom tőle ennyi idősen, de tartok tőle, hogy ennél azért többet. Látszik rajta, hogy mindent ért, és próbálja is mondogatni a dolgokat, de többnyire csak halandzsázik, azt viszont egész nap. Néhány új szó: autó "ata", mek-mek "ne-ne", csip-csip "tyi-tyi", cin-cin "ci-ci", sssz (kígyó), váá (oroszlán, tigris), nínó (nene), anya (ájá), stb. Vannak viszont olyan szavak, amiket már ezer éve ismer, mégse próbálja kimondani, még ha kérem, akkor sem.

Már szinte teljes biztonsággal jár, a lakásban már nem akar mászni, hanem sétál egész nap. Egyrészről nekem így könnyebb, mert nem kell attól félnem, hogy kimászik a hideg kőre, hanem nyugodtan kijöhet a cipőjében a konyhába, illetve könnyebben tud követni mindenhova, és így nem kell cipelnem. Más részről viszont mindig rájön valamire, aminek nem örülök - most pl. arra, hogy hogy lehet a mosógép kapcsolóját csavargatni (marha érdekes, mert ugye akkor világít a kijelző), illetve hogy lehet kinyitni és jól becsapni, illetve kipakolni a konyhaszekrény ajtajait és fiókjait. Ezeket nem engedem neki, de mégis újra és újra odamegy. Azokban a dolgokban, amik különösen érdekesek, nem túl szófogadó, de egyébként alapvetően megcsinálja, amit kérek.

Mivel a haja már elég hosszú és épphogy össze is tudom gumizni, már nem öntögetem vízzel a fejét minden fürdésnél. Ez az öntögetés sokat segített abban, hogy az uszodában egyáltalán nem zavarja a merülés és ha az arcába megy a víz. Most viszont megpróbálom, hogy csak heti egyszer mosunk majd hajat, amúgy se tesz jót a mindennapos hajmosás és szárítás. Szerencsére a koszmót sikerült egész jól leszednem a fejéről, a sima babafürdető krémmel és némi kapargatással.